Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
471 is egyértelműen sérti a választójog egyenlőségének elvét. Ezért gondolom azt, hogy ebben a formában nem elfogadható. Itt szeretnék külön megjegyzést is tenni, mert a vitában nagyon sokszor elhangzik: az az akadály, hogy nálunk e gykamarás Országgyűlés van. Nem az az akadály! A modern kétkamarás országgyűlések is a választójog egyenlőségének elvén alapulnak. A modern kétkamarás országgyűlésekben is a második kamarában is választott képviselők ülnek, akiket az állampolgárok vagy a k özvetlen egyenlő választójog alapján, vagy pedig közvetve a régiók gyűlései, tehát a tartományok vagy tagállamok gyűlései révén juttatnak el a felsőházba, például a német esetben. (19.00) De nincs olyan eset a modern demokratikus alkotmányjogban, ahol az e gyenlő és általános választójogtól eltérő elven jönnének létre felsőházak! Ez az angol főrendi ház esete, ilyen volt a magyar főrendi ház is, és nem hiszem, hogy ehhez kéne visszatérni. Ez tehát nem egy kamara vagy két kamara kérdése. Ez el van terjesztve a köztudatban, de ez egy alapvető félreértés. Azt gondolom tehát, hogy olyan megoldást kell keresni, amely nemcsak a jelenlegi alkotmány részleteivel fér össze, hanem az alapelveivel is. És még egy megjegyzést ehhez, mert Kasuba képviselőtársunk visszatért arra a vitára, hogy vane mulasztásos alkotmánysértés vagy nincs: mi azt gondoljuk, hogy nincs, mert az alkotmány a kisebbségek képviseletét írja elő és nem országgyűlési képviseletét. Az Alkotmánybíróság megjegyezte azt, hogy azzal, hogy létrehozták a he lyi kisebbségi önkormányzatokat, helyi szinten megoldódott a kisebbségek képviseletének kérdése, holott a kisebbségi önkormányzatok nem tagjai, nem alkotói a helyi önkormányzatoknak, hanem mellettük működnek; és ugyanúgy elmondható, hogy a kisebbségek orsz ágos politikai képviselete megvalósult az országos kisebbségi önkormányzatok létrejöttével. Tehát alkotmányos mulasztás nincs! Ellentmondás van - erről már beszéltünk - a kisebbségi törvény 20. §ában szereplő rendelkezés és a választójogi törvény között. Ezt kell valamilyen módon feloldani. Azt gondolom tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslat nem felel meg az alkotmányos választójogi alapelveinknek, ezért más megoldást kell keresnünk. A másik kérdés, amiről sok szó esett - Mészáros István beszélt róla a m últkor, és csak azért kell róla beszélni, mert állandóan, újra és újra előkerül , ez a dolog nemzetközi vonatkozása. A dolognak szerintem az a lényege - és erről bizonyos tekintetben helyesen beszélt Bihari Mihály képviselőtársunk , hogy az európai orszá gok kisebb részében van kisebbségi képviselet, de ott sem olyan, mint amilyet itt javasolnak. Mert az Ălandszigetek példája olyan megoldás, ahol Ălandnak van egy parlamentje, annak a kis, svéd lakosságú szigetnek - pontosabban a finnek svéd nyelvű szigetn ek tekintik , és ez a parlament delegál képviselőket az országos parlamentbe, de az Ălandsziget lakói másképp nem küldenek képviselőt. Tehát az általános választásokon nem szavaznak, hanem csak a saját parlamentjükre szavaznak, és az küld képviselőt, teh át ha úgy tetszik, ott is kétszavazatos rendszer van. A többi finnországi svédnek - és az a finnországi svédek nagy többsége , aki magán a szárazföldön él, van egy svéd néppártja, mely az általános szabályok szerint elindul a választásokon és mandátumokho z jut. Ott tehát már nincs kivételes rendszer. A schleswigholsteini, sokat emlegetett német megoldás: nem az a lényeg, hogy egy vagy két dán képviselő ül a schleswigholsteini parlamentben, hanem az a lényeg, hogy az általános szabá lyok szerint ott is elindul a schleswigholsteini Südschleswische Verband - tehát a délschleswigiek szövetsége pártként elindul , és egyetlen kedvezménye van: az 5 százalékos küszöb nem érvényes rá, de ott is azokkal a szavazatokkal viszik be a parlament be, amelyeket egyébként más pártokra adhatnának. Ez a schleswigholsteini megoldás - egy kedvezmény az általános rendszeren belül. A nyugateurópai országokban tehát nem alanyi jogon, nem kivételes rendszerben, nem párhuzamos választással jutnak be kisebbs égi képviselők a parlamentbe, hanem az általános rendszerben, egy kedvezménnyel.
