Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
445 A kormány részéről valóban észrevehető volt közbiztonsági ügyben egy olyan miniszterelnöki törekv és, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kapjon különböző funkciókat. Így merült fel a Központi Bűnüldözési Igazgatóság áthelyezése, ha jól értem, norvég példa alapján. Nagy a világ, számtalan ország van, ezek remek illusztrációk, mindig lehet valamely országból - DélAmerikában is sok ország van - valamilyen példát hozni és azzal illusztrálni egy kedvezőbbnek vélt vagy javasolt helyzetet. Tisztelt Ház! Ez egy nevetséges kezdeményezés volt, de elég volt ahhoz, hogy megbontsa a rendőrség magabiztosságát. Elég volt arra, hogy a rendőrségen belül spekulációk szülessenek. Nagyon hiszem azt, hogy azért, hogy mindezt sikerült megakadályozni, talán az is megakadályoztatott, hogy bizony, a nemzetbiztonsági szervezetekhez hasonló állapotok ne alakuljanak ki legalább a rend őrség körében. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Így van!) A határátlépés egy nagyon fontos kérdés, teljes mértékben egyetértek vele. Ezt nem szeretem mondani, mert személyes vonatkozású - a belügyminiszter úr jól tudja , még én rendeltem el bizonyos belépési feltételek szigorítását, amiről időnként ma is számot ad a televízió, hány személyt utasítottak vissza a belépési feltételek hiánya miatt. Lehet, hogy az alkalmazásban vannak bizonyos hibák, hisz a határőrség is azt mondta, hogy neki is minimum 1 0 milliárd kellene, hogy egyáltalán helyrejöjjön, és tételezzük fel, hogy ez tényleg így van. De amikor közbiztonságról beszélünk, nagyon kérem még egyszer és ismételten: a vízumüggyel bánjunk okosabban, bölcsebben, megfontoltabban; ne dobjuk be ezt a szót a köztudatba, a jószomszédi viszony ápolói különösen ne tegyék ezt! Valaminek a vége lehet majd hat év múlva, ha a schengeni kötelezettség előáll, vagy öt év múlva, de e pillanatban csak akkor kerülhet sor ilyen megfontolásokra, ha a határon túli magyarok különleges közjogi státusa megteremtődik ebben az országban. Tekintettel arra, hogy lejárt az idő, köszönöm, hogy nem csöngetett, elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.) (16.40) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért örülök ennek a mai vitának, mert egyrészt nagyon sok mindenre hívta fel a figyelmet, másrészt persze példát szolgáltatott arra is, hogyan nem szabad kezelni dolgokat. 1990 óta minden ki ebben a Házban és természetesen nagyon sokan az országban a rendszerváltás folyamatán munkálkodnak, és ennek kapcsán 1990 óta az az igazi kérdés, amit a magunk számára mindig fel kell tenni és amit nekünk meg kell válaszolnunk, hogy vajon milyen országo t építünk. Ezek a felszólalások ezt most nem tükrözték, de ebben természetesen jelentős sikereket tud Magyarország felmutatni, hiszen 1990 után nagyon rövid idő alatt építettük ki egy demokratikus rendszer intézményrendszerét és kereteit - hadd emlékeztess em önöket arra, hogy '90ben mekkora vitákat folytattunk itt, a Parlament falai között is ezzel kapcsolatban ; folyt a piacgazdaság kiépítése, és ebben is jelentős sikereket tudunk, tisztelt képviselőtársaim, felmutatni. Nem sorolom fel mindazokat a pozit ívumokat, amelyek ezzel kapcsolatban felsorolhatóak, de mindenképpen a kettő együtt tükröződik abban, hogy ma milyen Magyarország megítélése. Kár lenne ezt a megítélést mesterségesen a saját magunk számára lerombolnunk! Ugyanakkor azonban ebbe a kérdéskörb e, tisztelt képviselőtársaim, 1990 óta beletartoznak mindazok a hibák, amelyeket elkövettünk, és beletartoznak mindazon jelenségek, folyamatok is, amelyek ennek a rendszerváltásnak a következményei. Ha most a közbiztonságról beszélünk - és ezt, ahogy látom , most már mindenki igyekszik az emberek biztonságérzete oldaláról megközelíteni , akkor tessék tudomásul venni, hogy az emberek biztonságérzete mindazon bizonytalanságnak is a
