Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
438 száma 447 volt egy évvel ezelőtt, és ebből mindöss ze 13nak van külföldi vonatkozása! Hát kérem, nem lehet az Európai Unióba úgy menni, hogy megrágalmazzuk egész Európát és a környező államokat, és nem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egykét számmal, hanem nagyságrendekkel tév edünk! Miniszterelnök Úr! Nagyon nagy korrekciókra van szükség, nem most, a következő három hétben, hanem a következő négy évben. Ezt próbáljuk elintézni. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak , az MSZP képviselőcsoportja nevében. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Halljuk! Halljuk!) DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hát ilyenek vagyunk! A Magyar Szocialista Párt vállalja... (Dr. Torgyán József: Csak ti! - Dr. Pusztai Erzsébet: Hát ez az!) Ha picit nyugodtabb lenne Torgyán elvtárs, akkor, azt hiszem, meg tudná hallgatni, amit mondok. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások. - Dr. Torgyán József: Összekevered...) Az van ugyanis, tisztelt uraim és h ölgyeim, hogy négy évi kormányzás során egy hihetetlenül mély és fontos társadalmi problémával néztünk szembe; nem most, nem egy évvel ezelőtt, hanem amióta kormányon vagyunk. Négy év erőfeszítése van amögött, hogy azok között a körülmények között, amelyek között működik az ország, amilyen társadalmi viszonyok és szokások kialakultak, valamiféle rend és köznyugalom legyen. Ez azonban nem elég, és az emberek türelmetlenek és aggódnak, mert minden nap azt élik meg - sokszor a valóságban vagy csak elmondásból , hogy bizonytalanság van körülöttük, hogy nem érzik magukat biztonságban az utcán vagy odahaza. Ez sokszor nem valódi történéseken, hanem inkább elmondásokon alapul, de ez ebből a szempontból közömbös. És hát igen, ilyenek vagyunk, hogy alig három hónapp al a választások előtt nem azzal foglalkozunk, mint önök, tisztelt ellenzék, hogy mindkét szemünket a választási kampányra vetve szépen eltakarjuk azokat a problémákat, amelyek vannak, hanem szembenézünk velük. És a kormány nem egy alkalommal, és a miniszt erelnök személy szerint is nem egy alkalommal világosan és egyértelműen kimondja azt, hogy igenis gond és probléma van. És kimondja azt is, hogy változtatni kíván a helyzeten, mert ez egy kormány kötelezettsége. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Az t vártam, hogy itt a parlamenti vitában ezt a helyzetet az ellenzék is fölismeri, és megfogalmaz néhány olyan javaslatot (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) , amelyek ebben a rövid időben is és hosszú távon is esetleg megoldást jelentenek. Ugyanis ez lett volna az érdeke, hiszen így tudta volna megmutatni a magyar társadalomnak, hogy kormányképes. Megmutatta, hogy nem kormányképes (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Ti se!) , hazudozások, blöffök, kenetteljes csúsztatások, régen elképzelt és akkor sem megvalósítható javaslatok sorozata hangzott el. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ezzel sokra nem megyünk, és nemcsak mi, hanem a magyar társadalom sem. Azt gondolom, jobb akkor egy tisztességes, nyugodt szembenézés a valósággal, és megpróbálni változtatni a dolgokon. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Igen, mert sajnos végbement egy cserearányromlás; ma már három kisgazda sem ér két fideszest (Derültség az MSZP padsoraiban. - Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: De vicces volt!) , és vég bement az a cserearányromlás, hogy itt a parlamenti vitákat hallgatva, az ellenzéki javaslatok számát a kormánypárti javaslatokhoz mérve, lassan a végtelen a nullához jön ki eredményként. (Dr. Torgyán József: Ahogy hullik a hajad, úgy fogy az eszed!) Tiszt elt Képviselőtársaim! Ez tény, és ezt mi tudomásul vesszük. Emellett azonban világos elképzelésünk van arra nézve, hogy mi a kívánatos teendő, és engedjék meg, hogy megerősítsem azokat a szándékokat, amelyeket a miniszterelnök mondott mind a rövid távú int ézkedésekkel kapcsolatban, mind a hosszú távú elképzelésekkel kapcsolatban. Mert össztársadalmi problémáról van szó, olyanról, amely értékrendünket, viszonyainkat, emberi kapcsolatainkat, jogi
