Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 10 (335. szám) - Póda Jenő (MDF) - a honvédelmi miniszterhez - "Életveszélyes-e a harcirepülő pilóták helyzete évi 30-40 repült óraszámmal?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter:
380 Most, amikor a sikerpropaganda arról szól, hogy a NATOcsatlakozásunkkal milyen fényes jövő nyílik meg az ország honvédelme, általában biztonságpolitikája előtt; most, amikor ráadásul ebben egyetértés is van a parlament két oldala között, hiszen az elmúlt két kormány nyolc évének tevékenység e az, hogy hamarosan a NATOtagjai lehetünk, nos mindez nem vonhatja el a figyelmünket arról, hogy az itthon maradott katonáink, azok, akik átélték ezt a nyolc évet, milyen nehéz körülmények között dolgoznak. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő le teltét.) Ezért kérdezem önt, miniszter úr, nem gondoljae, hogy évi 304050 repült órával életveszélyes helyzetben vannak pilótáink, s esetenként mi magunk is. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az interpellációra Keleti György honvédelmi mini szter úr válaszol. KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Póda Képviselő Úr! Kérdésére egy mondatban szeretnék válaszolni, természetesen később majd részletesen is kifejtem: Nem gondolom; meg vagyok róla győződve, hogy a pilótáink nincsenek életveszélyben, és az sem igaz, amit ön állított, hogy a lakosságot veszélyeztetik, vagyis sűrűn lenne olyan baleset, amely lakott területen következik be. Először is: ilyen baleset utoljára '95ben volt. Másodszor ped ig azt gondolom, ön is tisztában van vele, hogy a balesetek 99 százaléka visszamenőleg hosszú éveken keresztül elkerülte a lakott területeket, mert a pilóták az utolsó percben is arra törekedtek, hogy az ilyen jellegű baleset, katasztrófa ne lakott terület fölött vagy lakott területre való zuhanással következzen be - hála a pilótáinknak. Mint az széles körben ismert, a katonai pilóták 1990 óta kevesebbet repültek és repülnek, mint korábban, ezt az ön példatára is bizonyította. Azt is el kell mondani, hogy n em vigasztalhat bennünket az sem, hogy a szomszédos országok hadseregeiben is mindenütt ez a helyzet, vagyis csökkentek a repülési óraszámok, de mint tényt ezt is meg kell említenem, s bizonyára képviselő úr is tisztában van ezzel a körülménnyel. Most teki ntsük át a jelenlegi helyzetet! Azok a pilóták, akik éjszakai készültségi szolgálatot, illetve fokozottabb igénybevételű feladatokat látnak el, vagy átképzés alatt állnak, átlag 60 órát repülnek egy évben. Azoknak a pilótáknak, akik nappali készültséget lá tnak el, átlag negyven óra repülésre jut lehetőségük, a repülőgép- és helikoptervezetők egy részének, akik tanfolyamszerű képzésben vesznek részt - mondjuk, nyelv- vagy más jellegű tanfolyamokon, s emiatt az év háromnégy hónapjában tudnak csak repülőkiké pzést folytatni , harminc óra repülési idő áll rendelkezésükre. Idetartoznak az elöljáró törzsekben szolgálatot teljesítő repülőgépparancsnokok is. Ezen repülési idők a korábbi, '89 előtti időszak normáihoz, a 100120 órához képest valóban lényegesen kis ebbek. Természetes, hogy a korábbi, bonyolultabb kiképzési formákat leállítottuk, a veszélyesebb feladatokat megszüntettük, így ezek a repülési idők hosszabb, intenzívebb földi előkészítéssel párosulva, az alegységparancsnoki állomány szigorú ellenőrzése mellett szükségszerűen biztosítják a betervezett, csökkentett intenzitású repülőképzést, garantálják a repülés biztonságát. Minden szintű repülőparancsnok, minden pilóta jól ismeri a légierő vezérkari főnöke által több összevonáson is elmondott alapvető in strukciót arról, hogy most még fokozottabban érvényes a pilóták önkontrollja, melynek lényege, hogy a megszabott feladatot, melyre felkészültek, s mellyel kapcsolatos felkészültségüket ellenőrizték, ne lépjék túl. A repülőgép- és helikoptervezetők közül t ehát már ma senki sem kerülhet olyan helyzetbe, nem kaphat olyan feladatot, amelyre nincs kellően felkészítve. Ez garantálja, hogy a pilóták többsége által lerepült alacsony óraszám ellenére ne legyenek nagyobb veszélyben, mint egyébként lennének a repülés természete miatt. A módszer hatékonyságát, a repülőhajózóállomány fegyelmezettségét bizonyítja, hogy 19941997 között nem növekedett a hajózóállomány hibájából bekövetkezett súlyos
