Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 10 (335. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
313 Megadom a szót Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár nak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A frakcióvezetőhelyettes úr felszólalása nem először bizonyította azt, hogy sajnos nem egészen érti a magyar társadalom és a magyar gazdaság jelenlegi, valódi helyzet ét. Azt gondolom, hogy ez nagyon nagy baj, mert hiszen a választópolgárok teljes joggal azt várják a hivatásos politikusoktól, hogy azzal foglalkozzanak, ami a valódi gond. A valódi gondot pedig - és itt vissza kell kanyarodnom az előző napirend előtti bes zélgetésünkre - nem lehet a történelmi összefüggésrendszerekből kiragadni. Természetesen minden országban, még a gazdag Amerikai Egyesült Államokban is lehet teljes joggal arról beszélni, hogy bizony, abban a társadalomban is van szegénység, és vannak nagy on súlyos társadalmi feszültségek. (9.20) A magyar társadalom esetében nem lehet eltekinteni attól, hogy milyen fejlődési szakaszban van ez a társadalom és ez a gazdaság, honnan jövünk és hova megyünk. A rendszerváltás a gazdasági következményeit tekintve ebben az országban is súlyos visszaesést okozott. Szerencsénk volt, mert ez a visszaesés "csak" - idézőjelben mondom - 1718 százalékos GDPcsökkenést jelentett. Más országokban, tessék megnézni a számokat, például Oroszországban, Ukrajnában, hogy csak a közelebbi országokat mondjam, ennél sokkal súlyosabb visszaesés következett be. Csodák pedig nincsenek a gazdaságban! Ha egyszer egy ország sokkal kevesebb jövedelmet tud csak előállítani, mint korábban - és gondoljunk bele, hogy ez a visszaesés méreteiben körülbelül kétszer akkora, mint amekkora veszteséget a kőolajárrobbanás pont a reform bevezetése után az országnak okozott a hetvenes években , akkor ez előbbutóbb eléri az emberek életszínvonalát is. Ezért nem egy kormányra kell vagy lehet haragudni: ez egyszerűen elkerülhetetlen, akármilyen kormány van hatalmon! Teljesen világosan tudjuk - a számokat megint képviselő úr figyelmébe ajánlanám, hogy talán tanulmányozza - (Dr. Homoki János közbeszólása. - Dr. Szabó Zoltán: Soha nem érv, amit nem te mondas z!) , hogy nagyon komoly életszínvonalcsökkenés történt Magyarországon az előző kormány működése alatt, és erről más alkalommal már beszéltünk. S bizony, elég komoly további életszínvonalcsökkenés következett be eme kormány működésének első időszakában is , de végső soron ezzel állt be az az arány, amely a megtermelt és a felhasznált jövedelem között van; vagyis most került arányba a dolog két oldala. Azt hiszem, ezt nagyon sokan értik, hogy addig lehet nyújtózni, ameddig a takaró ér. Ha a takaró kisebb let t, akkor valahogy nekünk is össze kellett húzni magunkat. Alapvetően ebből fakadnak ezek a konfliktusok. A megoldás is igazából az lehet, ha a gazdaság most már növekedési pályára tud állni, és a növekvő gazdaság lehetővé teszi azt is, hogy az emberek élet színvonala is emelkedjen. Tisztelettel jelentem, hogy az emberek életszínvonala 1997ben jelentős körben emelkedett. (Dr. Homoki János: Na persze!) Ha valaki olvassa a Statisztikai Hivatal közleményeit, abban az van, hogy például a reálbérek 4,7 vagy 4,6 s zázalékkal emelkedtek; nyilván még nincs végleges számunk. Az is igaz, hogy az infláció mérséklődött. Nem 28 százalékos és nem 23 százalékos az infláció, hanem 18,3 százalékos volt tavaly, és ez is láthatóan tovább fog lefelé menni ebben az évben. Azt term észetesen tudomásul vettem, hogy tárgyszerűségét tekintve nem igaz, amit ön mond, mert nem ennek a kormánynak a működése alatt volt '46 óta a legmagasabb infláció, hanem az előző kormány működése alatt. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!) Ugyanis '91ben 35 százalékos volt az infláció ebben az országban - talán a Kisgazdapárt akkor még kormányon is volt. De nem akarom azt mondani, hogy azért volt, mert a kisgazdák voltak a kormányban, hanem mert olyan volt a gazdasági helyzet, hogy nyilván elkerül hetetlen volt. (Dr. Homoki János: A dollár 207 forint!) Kérem szépen, márkában tessék számolni, mert közben a dollár és a márka között volt egy átrendeződés! Márkában egész mást lehetne mondani.
