Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DÖGEI IMRE (FKGP):
289 ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm. Megadom a szót Dögei Imre képviselő úrnak őt Zwack Péter független képviselő követi. DÖGEI IMRE (FKGP) : Mélyen tisztelt elnök úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvényter vezet módosítása, jelenléte foglalkoztatja az Országgyűlést, amely végre bekerült, ezt a szót tudom használni. Az állatok védelme valahogy csupán a hagyományokra volt ítélve. Ezt mindenképpen törvényes keretek közé kell tenni. Szükséges azért, mert ebben a modern, mindent szabad világunkban valahogy túlment az értékhatáron, és ezt mindenképpen meg kell akadályozni. A magyar emberek előtt, de szerte a világban, számos országban az állatok védelme rendkívüli előnyt élvezett. Ha csak azt tudom mondani, hogy az embernek szinte segítőtársa tudott lenni az állatok egész tömege, több fajtája. Ha csak annyit mondok a kutyákról, hogy kutyahűség, akkor ez figyelemre méltó akkor is, amikor a gazdája talán dühös és megveri, de a kutya nem hagyja ott. Elkíséri a költő sz erint még a börtön ajtajáig is, és szinte megvárja a szabadulását. Képletesen mondva természetesen a "szabadulását". A juhász ember a mezőn ezelőtt vagy talán még ma is addig nem evett a szalonnából és a kenyeréből, míg nem adott a kutyájának egy darabot. Ez mind bizonyítja, hogy akkor az ember tényleg azt az életet élte, hogy tisztelte a természetet, tisztelte az embertársát, tisztelte az állatát, amely neki segítőtársa volt. Mert el nem lehet képzelni egy birkanyájat kutya nélkül. De amikor a gazdája olya n stádiumba kerül esetleg, hogy ütiveri valamiért, talán pont nem a kutyájából származó hibából, hanem a maga szeszélye miatt, akkor azt mindenképpen figyelmeztetni, talán büntetni is kell. Emlékezzünk azokra az időkre, amikor még a lovak vitték az energi aszerepet Magyarországon! Voltak söröskocsikat húzó fuvaroslovak, és számtalan fuvaros megverte a lovat. A járókelők megkérdezték, hogy miért üti. Mert lerúgja a spitzbógnit. Ne üsse azt a lovat! Húzzad te! - mondja a fuvaros neki, és dühödten ütötte továb b. Majd egyszer egy pofon csattant, megvédte egyik ember a másik állatát. Természetesen a mai világban nem így kell ezt elrendezni. De lerendezték akkor is. Természetesen a fuvaroslovak eltűntek, és a házőrző kutyák java része is. Ezek szintén szükségesek voltak a tanyavilágban, a mezőgazdaságban is, bármilyen tevékenységgel foglalkozó magánházaknál is. De hála istennek újra jelen vannak, mert egy kutya biztonságot jelent a ház portáján. Nem véletlenül mondtam egyszer valami hozzászólásomban itt a parlament ben, hogy "magas kerítés, nagy kutya, itt lakik a jó gazda". (22.50) Jelezte a tekintélyét annak a parasztembernek a portáján. Jelen volt a kuvasz, jelen volt a komondor, jelen volt a puli. Majd később, alig jó ötven éve bejelentkezett a német juhász. Nem sok volt ezelőtt 5060 évvel még a német juhász, és micsoda kitűnő segítőtársa lett az embernek! Milyen kiváló lett a nyomozó kutyák jelenléte a forró nyomon és egyebek! S amikor ezekről az állatokról ilyen bensőségesen, szinte együtt érezve beszélünk, mer t némelyik szinte úgy nézett a gazdájára, csak éppen meg nem szólal. Emlékezzünk rá, nap mint nap találkozni ilyen tekintetekkel! S meg van döbbenve, csak szűköl, hogy mit csinált a gazdi vele! S ezt nem védjük! Adóztatjuk a kutyatartókat, de nem gondoskod unk arról, hogy milyen körülmények között tartják. Számtalanszor látjuk, szemünk előtt vezetik egy egyszerű zsinegen vagy kötéldarabon, forgókarika nélkül kikötik, a kutya szinte önmaga felakasztja magát. Elkóboroltatják, kiebrudalják a portáról, a pórázró l, mert adót kell érte fizetni, oltás következik, elmegy. Az ebek harmincadja is erről szól, erről az elhagyott állatokról. Mindenképpen oda kellene figyelni, és most azért örülök ennek a törvénytervezetnek, ha még hiányosan is, de már jelen van, hogy igen is azokat a csodálatos állatokat, amik széles skálán vannak jelen, meg kell védeni, a kiszolgáltatottságuk elől vagy alól.
