Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
285 formában egyetérteni, de az alapgondolata tiszteletre méltó. Akkor, amikor hazánk a nemzetek közösségének európai vonulatához közelít, akkor feltétlenül fontos, hogy ugyanolyan módon, ugyanolyan mentalitást kifejezően kezeljük környezetünket - más szóval: adjuk meg a tiszteletet a környezetünknek , mint ahogy Európa nagy részében ez már begyakorlott formában a mindennapok részét képezi. (22.20) Azok a részletmegoldások, amelyek ebben a törvénytervezetben ki vannak fejtve, az én jogászi gondolkodásom szerint részint túlszabályozottak, részint olyan formában vannak kezelve, amelyek tulajdonképpen nem is biztos, hogy a mindennapok gyakorlatában megvalósíthatók. Szeretném ráirányítan i a jogalkotó vagy a jogszabálytervező figyelmét a leglényegesebb kérdésre, amely ugyan meg van említve a törvénytervezetben, de nem kellő súllyal: nevezetesen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az oktatás, a fiatalok nevelése, a fiatalok egymással szembeni tiszteletre nevelése, a környezet elfogadása és kellő tisztelete az egyetlen valóságos eszköz, amely ha nem is rövid távon, de a generációk egymásra épülése eredményeként elvezethet oda, hogy igenis környezetünk egyéb élőlényeit is olyan módon fog adjuk el, olyan módon tiszteljük, hogy a legkevésbé zavarjuk meg a kialakult életfeltételeiket, hogy figyelembe vegyük az életük fenntartásához való szükségleteiket, és lehetőleg minél kevesebb megpróbáltatást, fájdalmat, kényszerhelyzetet okozzunk nekik. Ezek az események, amelyekről ez a törvénytervezet szól, nagy részben egy zárt környezetben zajlanak le, külső személy szeme elől elzárva. Tehát csak és kizárólag az ott lévő ember mentalitása - ismét ezt a szót használom , humanitása az, amely a neki kis zolgáltatott, a hatalmában, a birtokában levő egyéb élőlénnyel szemben az ő tevékenységét korlátozhatja. Van egy régi, egy szanszkrit mondás: om mani padme hum. Ez ennek a törvénytervezetnek a nyelvére, gondolatára lefordítva tulajdonképpen azt jelenti, am it én próbáltam idáig kifejteni. Az általam előadottakon túlmenően még egyetlen szempontot kívánok a törvénytervezet igen tisztelt alkotójának a figyelmébe ajánlani. Rendkívüli hiányosságnak érzem ebben a tervezetben azt, hogy gyakorlatilag nem tartalmaz u talást sem azokra a szankciókra, amelyek jelezve vannak ebben a fogalmazványban. Teljesen hibás, életidegen, a törvényalkotás mindennapi gyakorlatától távol esik az, hogy egy másodikharmadikötödik jogszabályt hív fel azoknak a kérdésköröknek a rendezésér e, amelyeket egy szankciórendszer teljes köre itt meg kellene hogy fogalmazzon. Egy ilyen túlterhelt jogszabályi dömpingben nem lehet arra számítani, hogy majd a törvényalkotó figyelemmel fogja kísérni, és majd az egyéb jogszabályoknál, akár a büntető, aká r a szabálysértési jogszabályoknál, akár a polgári jogi szankciók keretében rendezni fogja azt, amit ez a jogszabálytervezet elmulaszt. Számtalan más törvény születik ebben a Házban, és ezek a törvények pontosan meghatározva tartalmazzák azt a szankciórend szert, amely azoknál a törvényeknél odaillő. Én úgy érzem, hogy talán semmilyen különös szempont nem gátolja meg egyes törvényszerkesztők esetében - és nem ennek a joganyagnak a szerkesztőit értem ez alatt, hanem harmadiknegyedik szervhez tartozó szerkesz tőket - azt az önteltséget, hogy majd ők pótolják. Nem számíthatunk erre! Az a jogszabály, amely emberi magatartási formákat ír elő szankció kilátásba helyezése nélkül, tulajdonképpen céljatévesztett. Más szavakkal mondhatom úgy, hogy üres, talán szándékos an kiürített, de mondhatnám úgy is, hogy jogi blöff. Ha egy joganyag előír bizonyos magatartásokat, mint ahogy az előttem szóló, általam igen tisztelt képviselő úr ezekre utalt is, de ha valaki ezt nem tartja be, az nem jár következménnyel - akkor ez mi? A kkor tulajdonképpen hámozott luftballonról van szó! Én a magam részéről ezt egy súlyos törvényalkotási hibának, hiányosságnak tartom. A magam részéről mint az élet minden megnyilvánulását tisztelő személy, mint az, aki próbálom megérteni a humán környezete t körülvevő állatokat, azoknak a szükségleteit, és próbálom segíteni őket, én a magam részéről egy ilyen szankciórendszer nélkül - amelyet aztán végre is kell hajtani - ezt a törvénytervezet egy súlyosan hiányos, nagyon sok módosító javaslattal kiegészíten dő, pontosítandó, és hogy úgy mondjam, életközelivé teendő tervezetnek tartom csupán.
