Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
208 azért is indokolatlan, mert ennek eredményeként a magyar pozíció megosztott és ezáltal kevés erősségű. Figyelemre méltó, hogy míg a szlovák oldalon sikerült nemzeti egységfrontot kialakítani, addig a magyar oldalon rendkívül megosztott a magyar álláspont, és elsősorban azért, mert a szakmai kérdéseket állandóan újra és újra átpolitizáljuk. Úgy ítélem meg, hogy a kormányzaton belül Lotz miniszter úrral rendkívül sokat tettünk az elmúlt időszakban azért közösen, hogy a hágai pozícióhoz kötődő magyar álláspont és a tárgyalások sikeresen zárulhassanak. (15.40) Rendkívül sokra értékelem azt a szakértelmet, amely ebben megnyilvánult, és azt remélem, hogy a kormány ülésén, a második forduló alkalmával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) már az SZDSZes miniszterek is támogatni fogják ezt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Még jobb lenne, ha semmit nem tettetek volna!) E LNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezető úrnak, Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hohó! - Taps az MSZ P padsoraiban.) Miniszter úr után, azt gondolom, érdemes őszintén beszélni, mert talán akik itt vagyunk ebben a Házban, de azok is, akik nézik ezt a szöveget, amit az előbb hallhattunk (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) , azok, akik azt szeretnék, ha nem néznék őket hülyének, nem vennék őket bolondszámba, talán kíváncsiak arra, hogy mi is az igazság. A kormány a múlt héten döntött: ha törik, ha szakad, felépítik BősNagymarost, úgy, ahogy egykor, tíz évvel ezelőtt elképzelték, feltehetően azokkal és azoknak a pénzéből, akikkel tíz évvel ezelőtt elképzelték. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Úgy van!) Újra a gyorsítás tanúi vagyunk. Március 25e helyett most már február 28ára kell önöknek a határozatot meghozni; egyes hírek szerint már ma errő l tárgyalnak. Sajnos bekövetkezett az, amitől itt, ebben a Házban nagyon sokan tartottunk. Most már érthető, miért akart kibújni Horn Gyula miniszterelnök úr a parlamenti ellenőrzés alól, még a nyilvánvaló hazugság vádját is vállalva, hiszen azon a bizonyo s hatpárti találkozón - amire ön utalt, miniszter úr - abban állapodtunk meg, hogy a parlament kontrollálni fogja a kormány tevékenységét, és nem abban, hogy szabad kezet ad két gát, egy gát vagy BősNagymaros teljes felépítéséhez. Ettől tartottunk, sajnos már szeptembertől, amikor a hágai döntés után - értékelve a döntést - látható volt a különbség, hiszen számunkra fontos volt a 134. §, a 138. és a 150. §, amelyik kimondja, hogy nem kell megépíteni BősNagymarost, mert a felek lemondtak a csúcsrajáratás ü zemmódjáról. Számunkra fontos volt a 153. §, amely szerint a bíróság ajánlása: a felek kölcsönösen állapodjanak meg a követelésekről való lemondásról, nem kell fizetnünk egy fillért sem Szlovákiának. Számunkra fontos volt a bíróságnak az a döntése, amely a Duna vízhozamának nagy részét garantálja Magyarország számára. S érthetetlen volt a miniszterelnök úr pánikretorikája, amivel igyekezett bebizonyítani, hogy Magyarország számára ez a döntés rossz, a lehető legrosszabb, és több száz milliárd forinttal kell majd Szlovákiának fizetnünk. Még ha rossz is egy döntés, akkor is érthetetlen, és a Magyar Köztársaság miniszterelnökétől pedig elfogadhatatlan az, hogy egy tárgyalási folyamat elején zsebből odaígér 4500 milliárd forintot Szlovákiának. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Érthetetlen, és nehezen megmagyarázható az, amit a hathónapos határidő dolgában a kormány és most Baja miniszter úr elmondott. Ugyanis
