Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 9 (334. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
204 DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarország miniszterelnökét idézem négy mondatban. "Mi, szocialisták sohasem hazudtunk. (Moraj a jobb oldalon. - Közbeszólá s: Hajaj! - Gyimóthy Géza: Reggel, este!) Senkinek nincs programja. Egyedül a szocialistáknak van szakértelme"; és: "Mindenki visszafogottabban, nagyobb önmérséklettel nyilatkozzék!" Tudja a miniszterelnök úr, hogy ezzel a négy mondattal kiket sértett meg, és azt, hogy mi volt a célja? Persze, hogy vannak programok, csak az újságot kell elolvasni és a híreket meghallgatni. De akinek a zsigereiben az egypártiság él, az az összehasonlítással, a kritikával, a párhuzamokkal és egyéb érvekkel nem bíbelődik, azt mondja, nincs - és így nem kell magyarázkodnia. Ám megjegyzi, hogy van szocialista szakértelem, és valóban, igaza van a miniszterelnök úrnak, a szocialista szakértelem párját ritkítja. Úgy, ahogy ezt tette évtizedeken keresztül, a szó szoros értelmében és a szó átvitt értelmében is. Önmagában a szakértelem semmit nem jelent, hiszen a bűnözőknek is van szakértelmük, jobb, sajnos, mint a bűnüldözőké vagy a kormányzati szakértőké. A kérdés mindig az, hogy a szakértelem mit szolgál: a köz javát vagy magánérdeke ket, lobbyérdekeket, netán pártérdekeket. A legtöbb magyar család aztán igazán megérezte, milyen is a szocialista szakértelem a családügy terén! Először akkor, amikor megszüntették a gyermekek után járó adókedvezményt. És hogyan? Miközben elvonják a család októl a megélhetéshez szükséges pénz egy részét, költségvetési pénzből támogatják a Xéniaőrületet, persze úgy, hogy közben a maguk, szocialista holdudvarának a hasznát meg tudják teremteni. A miniszterelnök úr vajon a szocialista szakértelem részének tart ja azt a cinikus adóztatást, melyben ugyanannyi jövedelemmel rendelkező házaspár annyi adót fizet egy gyerekkel a háztartásában, mintha hat gyereket nevelne?! Vajon kinek a szakértelmét dicséri, hogy 1994ben a családi pótlék, anyasági, gyed együtt meghala dta a nemzeti jövedelem 4 százalékát? Képviselőtársaim, ez ma nem éri el a 2 százalékot! Kíváncsi lennék, milyen szocialista szakértői érvekre szüntették meg a gyedet? Azt a gyermekgondozási díjat, mely a munkából, jövedelemből élő középréteg gyermekvállal ási kedvét szolgálta? Tudjae a miniszterelnök úr, mi a véleménye annak a több tízezer családnak, amelytől elvették a családi pótlékot? Apropó: családi pótlék és a szocialista igazmondás! Kezemben tartom az 1994. szeptember 27ei parlamenti jegyzőkönyvet. Miniszterelnök úr azt mondta, '95től állampolgári jogon jár a gyermekgondozási segély. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemhogy nem valósult meg a szocialistáknak ez az ígérete, de több tízezer anya ki is szorult belőle! Lépjünk tovább! Vajon mit szól az a nyol cszázezer család, az a nyolcszázezer háztartásban élő családtag, akiknek a felgyülemlett távhő, gáz- és áramszolgáltatási hátraléka összesen ma már 219 milliárd forint? Nyolcszázezer család, mely legalább három havi hátralékkal rendelkezik! Vagy a miniszt erelnök úr nem ismeri, hogy a magyar családok fele létminimum alatti összegekből él?! A család megtartó erejének érdekében, a családbarát környezet kialakítása érdekében a szocialista szakértelem semmit nem tett. Sőt, a Bokroscsomag sortűz volt a családok biztonsága ellen! Drasztikusan csökkent a születések száma, drasztikusan csökkent a házasságkötések száma. Ma már nem születik meg egy évben százezer gyermek. Van olyan megyénk, ahol az abortuszok száma több, mint az élveszületések száma, és 40 ezer lélek számmal számolunk ma - kevesebbel, mint egy évvel ezelőtt. Még szerencse, hogy a magyar családokban még mindig van hit és erő. Hazánkban kimagasló a család- és gyermekcentrikusság, fiataljaink 90 százaléka nem tudja még család nélkül elképzelni az életét. S e térségben ez egyedül Magyarországon ilyen pozitív, hiszen Lengyelországban vagy a volt NDK területén tízből már kilencen azt vallják, hogy jobb élete van annak, aki nem vállal gyermeket, nem vállal családot. Micsoda nagy szerencse, tisztelt képviselőtá rsaim, hogy Magyarországon még érték a tradicionális család! És, tisztelt képviselőtársaim, az előbb miniszter úr olyat állított, ami nem volt igaz. A demográfiai krízisnek '90 és '94 között volt egy nyugvópontja, amikor lelassultak a rossz demográfiai fol yamatok. Ennek az volt az oka, hogy kiszámítható volt a családpolitika (Dr. Szabó Zoltán: Az
