Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 2 (332. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
21 Ami az alkotmánybírák kérdését illeti, mi egyetértünk abban, hogy az Alkotmánybíróság működése a magyar demokratikus működés egyik fontos záloga, feltétele. Val óban fontos lenne, hogy a hiányzó alkotmánybírákat minél hamarabb megválaszthassa a Magyar Országgyűlés. Már ezen a tavaszi ülésszakon módja van az Országgyűlésnek arra, hogy a két leköszönő alkotmánybíró helyére megválaszthassa jelöltjeit. Egyetértünk ezz el. Számunkra az sem okoz gondot, hogy az újonnan megválasztott alkotmánybírák hosszabb periódusban, akár tizenkét évig szolgálhassák az Alkotmánybíróságot és Magyarországot. Azt azonban nehezen tudjuk elképzelni, hogy hivatalban lévő alkotmánybírák mandát umát hosszabbítsák meg; mint ahogy nem tudjuk elképzelni egyetlen választott testület, tisztségviselő vagy képviselő mandátumának ilyetén meghosszabbítását sem. Magyarországon egyszer volt már erre precedens, gondolom, egyikünk sem szívesen emlékszik erre: 1957ben az Országgyűlés ebben az épületben saját mandátumát meghosszabbította egy évvel. Nem lenne szerencsés fölidézni e precedens hangulatát és lehetőségét. Végezetül, ami a Duna ügyét illeti: azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy jóindulatú tárgyalásokra és megállapodásra kell törekedni; megállapodásra arról, hogy milyen elvek, milyen keretek között rendezzük ezt a kérdést. Ma még nem tartunk ott, és a meghallgatások, amiből valóban volt már jó néhány - környezetvédelmi bizottságban, külügyi bizottságban , ezt egyértelműen igazolták: nem tartunk ott, hogy pontosan tudjuk, mely megoldás az, amely a leginkább megfelelhet mindannyiunk számára. Hiszen olyan döntésről van szó, amely a Duna sorsát hosszú időre befolyásolja, a Duna mentén élők száze zreit közvetlenül befolyásolja, és anyagi kihatásaiban az egész országra nézve hosszú távú elkötelezettséget jelent. (16.30) Vita folyik arról, hogy 300, 400 vagy 500 milliárd forintról van szó. Nem azok a hibásak, akik különböző számokat mondanak, hiszen nem láttunk még egyetlenegy tételes, pontos kimutatást arról, hogy pontosan milyen anyagi következményekkel jár ez az ügy. Éppen ezért a szabaddemokraták nagyon egyetértenek a Magyar Tudományos Akadémia álláspontjával és ajánlásával: a Tudományos Akadémia azt javasolja, hogy március 25éig egy megállapodás szülessen a majdani megállapodás alapelveiről, valóban hozzuk létre a közös biomonitoringrendszert, vizsgáljuk meg az összes előttünk álló lehetőség valamennyi dimenzióját - nemcsak a környezetvédelmit, messze nem csak erre gondolok, hanem ennek az anyagi, a finanszírozási és egyéb következményeit , és ezeken végigmenve jussunk végre józan, tárgyilagos vizsgálat eredményeképpen arra, hogy mit tud vállalni ez az Országgyűlés közösen. Egyszer már a politik a ebbe a kérdésbe beleszólt, és annak káros hatásai voltak. Szerencsés lenne, ha most tényleg és csakis a tudomány és a tudomány testületei formálnának véleményt, és mi azt követően hoznánk meg a magunk döntését. Azt hiszem, hogy erre van lehetőség, az edd igiek azt mutatják, hogy még nem tartunk ott, hogy bármilyen végleges elköteleződés lett volna, de már vannak felmutatható eredmények, amelyekre támaszkodhatunk. Azt gondolom, hogy ebben valamennyi parlamenti párt egyet tudna érteni, és a Tudományos Akadém ia is ezt javasolja számunkra. Ezeket tartom azoknak a fontos kérdéseknek, amelyekben a közeljövőben ennek a parlamentnek döntést kell hoznia. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szó t Szekeres Imre frakcióvezető úrnak, MSZP. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Február másodika különleges nap; ugyanis február 2án jön ki a medve a barlangjából (Derültség.) , és eldől, hogy milyen hosszú lesz a tél. A mai eredményt nem tudom, most csak abban reménykedem, hogy a választási kampány medvéje, amely ott brummogott néhány ellenzéki képviselőtársam felszólalásában, talán visszamegy aludni a barlangjába. Ez azért lenne kívánatos, mert nagyon sok olyan feladat v an, amelyet közösen kellene itt az Országgyűlésben megoldanunk a hátralévő időszakban. Igazuk van mindazoknak, akik
