Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
194 megteremteni. A kirendelt védő intézménye ezt soha nem fogja megoldani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki sz ólni. (Senki sem jelentkezik.) Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! "Életveszély essé vált lakóházak tatarozásáról" címmel napirend után a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Pártból dr. Tímár György képviselő úr kíván szólni. Ötperces időkeretben megadom a szót. (18.40) DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mélye n tisztelt Képviselőtársaim és mélyen tisztelt Rádióhallgatók! Mindannyian tudjuk, hogy 1990ben másképp indult meg az a folyamat, amely az elmúlt és a hazánkra kényszerített tévideológia lezárását és következményeinek megszüntetését lett volna hivatva ren dezni; másképp indult meg, mint ahogy azt mindannyian elvártuk. Igaz, ez a sajnálatos, szomorú tény azokra a lakóingatlanokra is, amelyeket a köznyelv bérházaknak, nagy lakóházaknak nevez. Ezekben a házakban az úgynevezett tanácsi bérlakások lakóit feljogo sították a jogszabályok, hogy megvásárolják azokat a bérleményeket, illetőleg azoknak a bérleményeknek a tulajdonjogát, amelyekben a korábbiakban mint bérlők laktak. Meg kell jegyeznem, hogy a vételár mélyen a reális forgalmi érték alatti volt, de ez valój ában az én megítélésem szerint nem volt egyéb, mint olcsó áron a korábbi állami tulajdonos tartozását, tatarozási tartozását átadták, nyakába varrták annak a kisembernek, aki ebben a lakásban élt bérlőként. Tudjuk nagyon jól, hogy nem mindenki volt olyan h elyzetben, hogy tanácsi bérlakáshoz juthatott. Voltak egyesek, akiknek csak úgynevezett OTPvásárlás segítségével lehetett lakáshoz jutniuk. Itt ez már önmagában óriási anomáliát jelentett. Az egyik polgár kapott egy bérleményt - majd később, bizonyos hasz nálatbavételi díj ellenében , míg a másiknak jóformán egy életre szóló adósságot kellett elvállalnia. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Ami a konkrét felvetésemet illeti, ezeknek az épületeknek az állaga az elmúlt fél évszázad alatt leromlott. Különösen akkor igaz ez, amikor figyelembe vesszük, hogy megelőzően a második világháború pusztító vérzivatara, bomba- és aknaesője is meggyengítette ezeket az épületeket. Sajnos, fél évszádon keresztül ezek nem lettek megfelelő módon rendbe hozva, tatarozva, karbantartv a. Most, amikor az emberek megvásárolták, mert a jogszabályok lehetővé tették - és a suttogó propaganda hatására törekedtek megvásárolni lakásaikat, hiszen úgy gondolták, hogy ezzel vagyonhoz jutnak , sajnos, az élet tényei bebizonyították, hogy nem vagyo nt szereztek, hanem óriási kötelezettséget. Most az Ó utcai sajnálatos épületösszedőléshez hasonlóan félek attól, hogy nagyon sok hasonló épület jut erre a szomorú sorsra. Mi a teendő? Mit lehet tenni? Természetesen egyes pénzintézetek vagy akár az ország , az ország irányítása kezdi felismerni ezt a problémát és az ebben rejlő lehetőséget. Rá kell mutatnom, hogy annak a kisembernek, aki benne lakik a lakásában, és jelenleg úgynevezett tulajdonos, ténylegesen kevesebb lett a joga, mint amennyi joga a korább iakban bérlőként volt, mert a korábbiakban nem őt terhelte a tatarozás, nem őt terhelte az a kárveszélyviselés, ami az épület tulajdonlásával együtt jár.
