Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
188 A javasolt megoldás számos gyakorlati előnnyel járna: nem szakadnának el egymástól a nyomozóhatósági, ügyészi és bírói jo gkörök, a döntések a büntetőeljárás során egy szinten születnének meg. E változtatás esetén nem állna elő az a fenyegető helyzet, hogy a nagy mennyiségű, megyei bíróságon hozott elsőfokú határozatot a nagyon távol levő, jelenleg még nem teljes számban felá llított táblabíróság csak késve tudná elbírálni, és ekkor a táblabíróságon halmozódnának az ügyek. (A jegyzői széket Póda Jenő foglalja el.) Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet elfogadásával szándékaim szerint igen fontos eszköz kerül az igazságsz olgáltatás kezébe, az eddigi gyakorlathoz képest jelentős változtatásokkal. Én sem osztom azokat az aggályokat, hogy a jogalkalmazók nem lesznek képesek alkalmazni az új eljárási szabályokat, mert már most, a törvény tárgyalása időszakában több tanácskozás on vettem részt rendőrségi, ügyészségi, bírósági munkatársak társaságában, akik ismerik a változások főbb irányelveit, érzik az egyes helyeken az ellentmondásokat, és korrekt szakmai véleményükkel természetesen segíteni kívánják, hogy a törvény minél jobb legyen. Egyet kell azonban értenem azokkal a képviselőtársaimmal, akik hangsúlyozták felszólalásaikban, hogy az elméleti felkészülés nem elegendő a törvény hatályba léptetéséhez, tehát 1999. január 1je túl korán van, hiszen a kész törvényt értelmezni kell , a végrehajtási utasításokat meg kell alkotni, a feltételrendszert ki, illetve át kell alakítani. A szervezett bűnözés elleni sokkal hatékonyabb fellépés érdekében a tanúvédelemmel kapcsolatos fontos és jó szabályozást azonban a lehető leghamarabb - ha úg y tetszik, kiemelve az eljárási törvényből - hatályba kell léptetni, de a teljes, új eljárási törvény hatályba léptetését a személyi és tárgyi feltételek megteremtésével együtt az új század hajnalán, 2000. január 1jével javaslom megtenni. Ha így döntene a Ház, ennek nemcsak gyakorlati haszna lenne, hanem jogtörténeti jelentősége is, hiszen pontosan száz évvel az 1896. évi XXXIII. számú perrendtartási törvény hatályba léptetése után kezdenének működni az új büntetési eljárási szabályok. Köszönöm figyelmüket . (Taps.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm képviselő úr beszédét. Szólásra következik Kőszeg Ferenc képviselő úr, megadom a szót. KŐSZEG FERENC (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! Valamikor, nem is olyan nagyon régen, a pártállam igazságszolgáltatásban volt egy szigorú hierarchiája a tárgyalás szereplőinek. A csúcson állt az ügyész, aki a vádat képviselte, alatta a bíró, még alatta a védő, természetesen legalul a vádlott, és az á rtatlanság vélelme nem volt igazán komolyan vehető. Csak hogy az anekdotikus, emlékező hangot folytassam, visszaemlékszem arra, hogy egyszer érdekelt résztvevője voltam egy úgynevezett tárgyi eljárásnak. Akkor, amikor nem indítottak büntetőeljárást valamil yen cselekmény miatt, de a házkutatás során lefoglalt tárgyakat - szamizdatokról volt szó - el akarták kobozni, akkor azt egy tárgyi eljárás keretében tették meg. A tárgyalás egyébként zárt volt - mondom, mint érdekelt vehettem részt a tárgyaláson , és a védő elég meggyőzően bizonyította, hogy nemcsak szamizdatokat vittek el, hanem egy csomó egyéb iratot is, amelyeknek semmi közük nem volt az illegális kiadványokhoz; úgyhogy a bíró végül olyan végzést hozott, hogy ezeket vissza kell adni. Az ügyésznő kiese tt a szerepéből, és azt mondta: "Na de bírónő! Hogy tetszik ezt képzelni?" Mire a bírónő tulajdonképpen "beletalált" a szerepébe, és azt mondta: "Én vezetem a tárgyalást vagy ön?" De ez egy kivételes gikszer volt, általában, az esetek nagy részében a papír forma érvényesült, és a bíróság - különösen, ha politikai színezetű is volt az ügy - helyt adott a vádirat állításainak. Természetesen a rendszerváltással ebben nagy változások állottak be, ugyanakkor azonban a büntetőeljárás régesrégi struktúrája kevéssé változott mindeddig. Úgyhogy, azt hiszem, ennek a
