Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 16 (346. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1463 gazdaság is hasonló gondokkal küszködik, és ez a lehetetlen helyzet mindenféle ígéretek ellenére egyre súlyosabb és súlyosabb terheket ró a magyar nép vállára. Aki ezt nem látja, vagy nem akarja észrevenni, az álomképet kerget, mert a valóság teljesen mást mutat. Az emberek csüggedtek, reménysugarat nem látnak kibontakozni ebből a helyzetből, és az illetékes minisztériumok, a kormány sem akarja ezt tudomásul venni; valahogy kerülgetjük, mint macska a forró kását. Nem elég figyelmeztetés: a magyar vidék, a porták üressége, hogy nincsenek a portákon a baromfiállományok, lábasjószágok?! És ez mind olyan tény, ami nemcsak ezt a földművelő réteget sújtja, hanem ennek következtében a városlakókat is, akik ezeket a termékeket megvennék olcsóbban, mint a jelenlegi helyzetben. Minden olyan államp olgártól csak türelmet tudok kérni, aki úgy képzelte - szinte természetességgel , és magam is úgy képzeltem, úgy értékeltem, hogy a rendszerváltás után közel 10 évvel már megtelnek az üzletek sokkal olcsóbb élelmiszerárukkal, mint a jelenlegiek. Elképzelé seink szerint ekkor már valóban olcsóbb lenne a mindennapi kenyerünk, amely szinte elfogadhatatlan a jelenlegi árfekvésben. Tehát teljesen téveszme az, amikor azt hirdetik vagy mondják egyes hozzá nem értő illetékesek, hogy milyen könnyű helyzetben van a p arasztság, amikor is a magas árakat észleli a vásárló az üzletekben. Úgy próbálják megtéveszteni a lakosságot ezek az emberek, hogy mekkora haszon csapódik le a mezőgazdasági termelők pénztárcájában. Ez természetesen nem igaz. Hiszen a felvásárlási árak és a fogyasztókhoz eljutott áruk között óriási differencia van összegszerűleg, melyet mind olyan közegek tesznek el, akiknek nincs vesztenivalójuk az áru előállításánál; csak egyedül az értékesítésben, minél nagyobb profitban gondolkodnak. (17.40) Ezt a lehe tetlen állapotot sajnos mint ellenzéki képviselő nem tudom megakadályozni, és nem tudjuk a jelenlegi formában megváltoztatni. Valóban szükségeltetik egy olyan összetétel és szakgárda, amely majd a következő években ezt a lehetetlen helyzetet le tudja vezén yelni - szinte valamennyi ember, szinte valamennyi állampolgár megelégedésére. Én biztos vagyok benne, mélyen tisztelt rádióhallgatók, tisztelt Országgyűlés: a magyar állampolgárok ezt a helyzetet ismerik, és jól tudják, hogy ezen változtatni kell a követk ező hónapok vagy évek folyamán. Mert a magyar nép egy olyan helyzetbe fog kerülni, ha ez nem lesz megoldva, amelyet én úgy nevezek: katasztrófa, tragédia. A szakhatóságok mindig újabb és újabb terheket igyekeznek az áruelőállító egyéneknek a vállára tenni , és olyan csapdákat állítani, hogy egyszerűen nem lehet kikerülni őket. E pillanatban is egy olyan intézkedési tervezet jutott a birtokomba, amely maga után hozza az óriási anyagi megterhelést. Miről van szó? A háromszögletű rendszámmal ellátott lassú jár műveknek a rendszámcseréjéről kapok olyan tájékoztatást, hogy ha cserére szorulnak, azaz lecserélik kockarendszámra, ez 67 ezer forintba kerül, vontatók és pótkocsik vonatkozásában. Ehhez természetesen követelik majd a jogosítvány megszerzését is, ami a p arasztemberek legtöbbjénél még nincs meg - ez újabb 25 ezer forint teher. Ha ezt nem szerzi meg, megbüntetik, nem mehet ki a portájáról a földjét művelni. Ehhez hasonló dolgok terhelik nap mint nap, mintha egy olyan forgótőkéje lenne, amely mindent fedez. Természetesen én mint a Független Kisgazdapárt képviselője, pártom és a magam nevében csak tisztelettel tudom megköszönni önöknek az eddigi türelmüket, hogy meghallgatták a problémáimat - sajnos nem mindig a legmegfelelőbb eredménnyel. A leghatározottabban kijelentem: véleményem nem változik meg, töretlenül bízom a mezőgazdaság mielőbbi talpra állásában, és annak következtében az egész magyar lakosság életszínvonalának emelkedésében. Ennek az elképzelésemnek óriási akadályai vannak, de mindenképpen eszünkbe kell hogy jusson Madách "Az ember tragédiájá"nak egyik mondata: "Ember küzdj, és bízva bízzál!"
