Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Dr. Varga István (MDF) - a belügyminiszterhez - "Mit tehet egy város lakossága, ha tehetetlen a belügyminiszter?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
147 Torgyán József: Ez is a kérdéssel kapcsolatos! - Folyamatos zaj.) Nehéz az összefüggést megtalálni. (Dr. Torgyán József: Még visszatérünk rá!) Megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. KOVÁCS LÁSZLÓ külügymi niszter : Nagyon sajnálom, hogy frakcióvezető úr továbbment ezen a már megkezdett és teljesen rossz úton... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Lenini úton!), és zsákutcába került, mert amit most vetett föl, annak végképp nincs összefüggése Lotz Károly úr állítá sával, aki nem hiszem, hogy önt kérte meg, hogy az ő reggel elhangzott állítását itt a parlamentben tolmácsolja. Ami az említett esetet illeti: ha ez valóban megtörtént... - én tényleg nem tudok erről, és azért az Európa Parlament, ha ilyen méltánytalanság történt volna, ezt a Külügyminisztériumnak biztos jelezte volna, de ez nem történt meg. De tételezzük föl, hogy ön nem álmodta ezt a történetet (Derültség a kormánypártok soraiban.) , hanem valóban megtörtént, akkor az egyetlen dolog, amire gondolni tudok, hogy az ilyen útlevél Magyarországon nem érvényes, ez az Európai Unió tagállamaiban érvényes, és ezt senki tőlünk számon nem kérheti, ez egy jogos eljárás volt. A körülményekről természetesen nem beszélek, csak arról, hogy nem fogadták el ezt az egyébként Magyarországon nem érvényes útlevelet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Dr. Varga István (MDF) - a belügyminiszterhez - "Mit tehet egy város lakossága, ha tehetetlen a belügyminiszter?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Varga István úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, kérdést kíván feltenni a belügyminiszternek: "Mit tehet egy város lakossága, ha tehetetlen a belügyminiszter?" címmel. Megadom a szót dr. Varga István képviselő úrnak. DR. VARGA ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Miniszter Úr! Békés megyére és annak határmenti kisvárosára rátelepedett a félelem. 1998. január 14e óta nem látni egyetle n szülő, nagyszülő, vagy kísérő nélkül közlekedő gyereket Gyulán. A 21 napja eltűnt Szatmári Nikolett esete mélyen megrázta a közvéleményt. Vitathatatlan, hogy a rendőrség és az ott élők mindent megtettek annak érdekében, hogy a kislányt megtalálják, de sa jnos eddig eredménytelenül. Szatmári Nikolett eltűnése sajnos nem egyedi jelenség. 1998. január 27éig 2949 eltűnt személyt tartanak nyilván, ebből a 14 év alatti kisfiú és kislány 164 fő, a 14 és 18 év közötti gyermekek száma pedig 602 fő. A tegnap esti r endőrségi felhívás szerint - este 11 órakor volt, én legalábbis láttam - Budapesten két kislány indult el az iskolába, azonban oda nem érkeztek meg, s néhány óra alatt még tragikusabbá vált az eltűnt személyekre vonatkozó statisztika. Mikö zben a belügyminiszter úr a közbiztonság fokozatos javulásáról beszél, a közelmúltban szűkebb hazámban, Eleken nemi erőszakot követtek el egy ötéves kislány ellen, Vésztőn cukrosbácsi édesgette magához az ártatlan gyereket, Orosházán az iskolából hazaigyek vő tízéves kislánnyal fajtalankodtak. Belügyminiszter Úr! A bűnügyi statisztikák tragikus adatai, a sorozatos robbantások és utcai leszámolások, a tömeges gépkocsilopások, a rendőrség filléres napi gondjai arról győzik meg az állampolgárt, hogy nincs közbi ztonság 1998ban Magyarországon, az emberek félnek. A hétéves
