Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 16 (346. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
1392 Egy mondattal összegezve: úgy látjuk, hogy a magyar államgépezetben megbomlott valami. Megbomlott egy polgári állam egyensúlya, mert azon a területen, ahol az államnak igazán nincs so k keresnivalója a gazdaság területén, ahol leginkább hagyni kellene a gazdaság szereplőit, hogy tegyék a dolgukat, elvégezzék azt, amit tenni kell, ezen a területen a jelenlegi kormány igen aktívnak mutatkozott. Hónapról hónapra, hétről hétre rángatta a ga zdaság szereplőit, hiszen négy év alatt 91 alkalommal módosított adójogszabályokat, illetékszabályokat, akkor is, amikor ennek nincs itt az ideje, év közben, gyakran negyedévente nyúlva bele közvetlenül a gazdaság szerkezetébe. Azon a területen, ahol azonb an az államnak erősnek kellene lennie, a közszolgáltatások területén, gyengének mutatkozott. Elegendő, ha a közoktatásra, a közegészségügy állapotára, vagy a bűnözés mai állapotaira utalunk. Közoktatásunk rosszabb helyzetben van ma, mint négyöt évvel ezel őtt. Megáll, fennáll a kockázata annak, hogy a magyar oktatás kettészakad, s elmélyíti azokat a különbözőségeket, amelyek a társadalomban amúgy is létrejöttek; egzisztenciálisan, a jövedelmi viszonyok tekintetében a társadalmunk polarizálódott, s ha ezt a tudáshoz való hozzáférés is megerősíti, akkor a kulturális kettészakadtság mélyítheti el azokat a szakadékokat, amelyek már így is elég mélyek. Az egészségügy ma rosszabb helyzetben van, mint négy évvel ezelőtt. A sokat emlegetett ágyszámleépítés programja egyetlenegy fillér haszonnal nem járt senkinek - sem az önkormányzatoknak, sem a tbnek, sem a költségvetésnek. Csak kárt okozott! S ott tartunk ma, hogy jószerével fél az, aki kórházba kerül. Napnál világosabb a bűnözés helyzete, hogy mennyire romlott az állapot a négy évhez képest, ezt jól látjuk. Itt még a jelenlegi kormánynak, ha úgy tetszik, az ügyvezető kormánynak is igen komoly tennivalói vannak, mert nemcsak a jogszabályok módosítása, nemcsak a rendőrség állapotának javítása a teendő, hanem bizony teendő a politika önmagához mért szigorúsága is, és mindaddig, amíg az elhíresült korrupciós ügyeknek az adott pártok nem fogalmazzák meg a következményeit, mindaddig, amíg a TocsikSzokaiügy szereplői pártlistákon újra indulnak, addig bizony joggal érzik magukat a polgárok is felmentve ezek alól. (Folyamatos zaj a kormánypártok padsoraiban.) Összegezve azt lehet mondani: azt várják el tőlünk a polgárok, hogy ne a fejük fölött, álproblémákról, ne törvénygyárként üzemeljen a parlamentjük, hanem a valódi pro blémákra keressük a megoldást. (11.30) E tekintetben nincs nagy különbség a nemzethalált vizionáló ellenzéki képviselők vagy a győzelmi harsonákat recsegtető kormánypárti szónokok között. Azt láthatjuk négy év elteltével, hogy a legfontosabb politikusi eré ny Magyarországon a szerénység és a realitásérzék. (Zaj, felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás: Azt kellene megmutatni!) Két lábbal álljanak a földön a következő parlamenti képviselők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letelté t.), és ne a polgárok feje fölött kívánjanak elvitatkozni, elbeszélni. (Zaj. - Közbeszólások: Idő!) Ez már a következő Országgyűlés és a következő kormány feladata lesz. Kívánjunk nekik előre sok sikert! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzé k padsoraiban. - Zaj a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Kuncze Gábor belügyminiszter úrnak. KUNCZE GÁBOR belügyminiszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pokorni képviselőtársunk egyfajta beállításban értékelte az elm últ négy évet, megfeledkezve közben a Fidesz elmúlt négyéves tevékenységéről, én erre szeretném őt emlékeztetni. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.) De bizonyára mindnyájan emlékszünk arra, hogy a Fidesz frakciója minden javaslatot és elhatározást a négy év alatt folyamatosan megtámadott, semmivel nem értett egyet. Ez szöges ellentétben áll viszont azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez képest az ország 1998ban összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van, mint '94ben volt, hi szen hosszú távú lehetőségek
