Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 10 (344. szám) - Csóti György (MDF) - a miniszterelnökhöz - "Európa koldusává válik-e Magyarország?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
1301 most elmúló kormányzati ciklusban a Bokrosprogram és a restriktív pénzügyi politika csak a multinacionális nagyvállalatoknak kedvezett. A középosztály nemhogy megerősödött v olna, de még a '90es évek elején megkezdődött csírái is elhaltak vagy elhalófélben vannak. Ez tehát a szomorú valóság. Ezt megerősíti ebben az esetben a látszat is. Például a budai várnegyedet látogató külföldi turista akár a Batthyány téren, akár a Moszk va téren jön föl a metróból, vagy a Déli pályaudvarnál hagyja el a vonatot, ugyanazt látja: hajléktalanok, kéregetők és feketeárusok hada fogadja. (15.00) De mit lát az autós turista a magyarosztrák határon? Döbbenetes képet! Ha ugyanis lomtalanítás van A usztriában, mint most is, guberálók hada tér haza megtömött autókkal, utánfutókkal, pótkocsikkal. A rozsdás kerékpártól kezdve a WCdeszkáig mindent megtalálnak az utánfutókon. (Közbeszólás a jobb oldalról: Ez a szomorú!) És a vámos továbbint - és a kacato k máris magyar földön vannak. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt négy esztendőben hazánk lakossága katasztrofálisan elszegényedett, milliók élnek a létminimum alatt. De a magyar nép büszke! Még ha rászorul is, nem akar Európa szemében koldusként megjelen ni. Miért tűri a kormányzat (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mit?) , hogy a nyugati országhatáron guberálók országának képét fessük? (Taps az MDF padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kovács László külü gyminiszter úrnak. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az a tapasztalatom, hogy az azonnali kérdések órájában a kérdés meghallgatásának komolysága mindig a kérdés komolyságához illik. (Szórván yos taps a kormánypártok padsoraiban.) Tehát ha úgy érzékeli, hogy nem elég nagy figyelemmel hallgatja a Ház a kérdést, akkor lehet, hogy a kérdésben, a kérdésfeltevésben van a hiba. Nem vitatom azt, hogy vannak ilyesfajta jelenségek, habár ebből általános ító következtetésekre talán mégsem lehet jutni. Például Ausztriában nem most kezdődött el a lomtalanítás, és a korábbi lomtalanítások, sajnos, ugyanilyen képet mutattak. Nem tudom, hogy a koldusok száma vajon statisztikailag kimutatható módon nőtte vagy s em. Én nem akarom ezeket a jelenségeket elbagatellizálni, és nem vitatom azt, hogy egy sor területen bizony nagyon nagy hiányosságok és tennivalók vannak. Csak emlékeztetni szeretnék viszont arra, hogy mindezért nem a Bokroscsomag a felelős. A Bokroscsom agot kényszerhelyzetben hozta a kormány - azt hiszem, ezt is sokszor elmondtuk , hiszen a Bokroscsomag bevezetését megelőzte egy olyan helyzet, amit egy több mint 9 százalékos költségvetési hiány, egy jóval több mint 3 milliárd dolláros külkereskedelmi m érleghiány, egy több mint 3 milliárdos fizetési mérleghiány és jelentős külföldi adósság jelzett vagy határozott meg, mely külföldi adósságért természetesen nem az önök kormánya volt a felelős. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Is!) Megelőzte az IMFfel kö tött megállapodások sorozatos megszegése, Magyarország ezzel kapcsolatos hitelvesztése. Erre volt egy kényszerű válasz a Bokroscsomag, amelynek az eredményeit a makrogazdasági mutatók változása, azt hiszem, pontosan jelzi. Azt hiszem, hogy az Európai Unió , amely nyilván nem elfogult Magyarország jelenlegi kormánya iránt, objektív kritériumok alapján minősítette Magyarországot a legfelkészültebb országok egyikének. Ezt fejezte ki a luxembourgi csúcsértekezlet döntése is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én - nem vitatva a negatív jelenségeket - azt mondom, hogy Magyarország igenis jó irányba halad. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
