Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
127 és arról, hogy milyen módon lehet ennek a különböző térségek részére történő további átadását, lebontását biztosítani. Végezetül egy olyan dologról szeretnék szólni, ami talán kicsit furcsa is, de miután képviselőtársaim általában vidékről jönnek, és nem a főváros térségéből, ezért mint fővárosi képviselő, engedtessék meg, hogy azért egykét szót a fővárosról, a főváros helyzetéről szóljak a regionális fejlesztés magyarországi rendszerében. Először is - ezt már egyszer elmondottam volt, most megism ételném - nem értek egyet azzal, ahogy lehatárolódott ebben a területfejlesztési koncepcióban a régiók rendszere. Több okból nem értek vele egyet. Nem értek vele különösen egyet Budapest régiója tekintetében, de nem értek vele egyet a Dunántúl felosztását illetően sem. (12.40) Azt gondolom, hogy Budapestet a bevezetőben elmondott új térerő megjelenése teljesen más helyzetbe fogja hozni a közvetlen környezetével, a településekkel, a megyékkel kapcsolatban. Akkor, ha azok a nevezetes nagyvárosaink, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, északkeleten Miskolc, majd azokat kiegészítő városaink éppen azáltal, hogy a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok demokratizálódnak, azáltal, hogy a határok két oldalán levő, megyék közötti kooperáció felszabadul és kialakul és folya matosan épül, ezáltal ezek a nagy hagyománnyal rendelkező települések egy olyan településrendszer demokratikus elemeivé válnak, amelyek természetesen helyezik őket egy másik régió központi helyzetébe, súlypontjába. Azok a Phareprogramok, amely Phareprogr amok Magyarországon működnek már AusztriaMagyarország, SzlovákiaMagyarország vagy RomániaMagyarország között, pontosan ezt a fajta együttműködést képesek elősegíteni. Ezáltal Budapest helyzete is egy nagyobb térségre vonatkozóan jelenik meg együttműködé si lehetőségként és kényszerként is. Az utánam következő tisztelt képviselőtársam, aki sokáig vezetője volt, tanácselnöke és polgármestere volt Székesfehérvár rendkívül dinamikusan fejlődő városának, ő is azért azt elmondhatja, hogy ez a város is ugyanúgy , mint Tatabánya - vagy adott esetben Szolnok vagy Balassagyarmat, vagy Salgótarján , nem rendelkeznek olyan kiemelt innovációs, kutatási, fejlesztési központtal, nem rendelkeznek egyetemmel, nincsenek olyan oktatási bázisai, amelyek az adott nagyságrendh ez tartozóan akár meg is jelenhetnének, ha önálló erővel rendelkeznének. Nem véletlen az, hogy Győr, Veszprém, Pécs, ezek azok a városok, amelyek a következő távolságban helyezkednek el, ezek azok, amelyek mindezekkel az intézményekkel már rendelkeznek. E nnek egyik oka az is, hogy a közelség adott esetben a települések között oly mértékben csökken azáltal, hogy a kommunikáció, a közlekedés fejlődik, hogy gyakorlatilag egy igazi nagy agglomerációs területté válik, amelynek kiemelkedő súlypontja lesz, de eze k a települések egyetlen régiót fognak alkotni Budapesttel. Ezzel egyébként nem mást mondok, mint azt, hogy a jelenlegi agglomeráció, amely 2,52,6 milliós nagyságrendű, az én megítélésem szerint mintegy 33,5 milliós nagyságrendű központi régiót fog alkot ni, és ez lesz az, amelynek versenyképessége az európai nagy régiókkal szemben biztosítandó, és ez lesz az, amely előrevetíti még nagyobb távlatban - ha jövőképről beszélünk - azt, hogy ezt a kicsiny országot, az egészét szinte egy agglomerációként tudjuk elképzelni. Lehet, hogy nevetséges, de 160180 kilométerre levő települések közötti tisztességes vasútiközúti kapcsolatrendszer, tisztességes telefon- és más rendszer, bizony ezeket a távolságokat le fogja csökkenteni. De nemcsak ezt akartam Budapestről m ondani, hanem néhány percben arról is beszélni: amikor az országon belül különbségekről van szó, kérem, ne tessék elfeledkezni arról, hogy ezen városon belül, a város környékén belül is óriási fejlettségi különbségek vannak. Egyik képviselőtársam a XV. ker ület polgármestere. A XV. kerületben, Rákospalotán mintegy 30 százaléka a lakásoknak nem rendelkezik, még az utca sem, csatornával, nemhogy a házak. Ez azt jelenti, hogy teljesen falusias környezetben él Budapest város lakosságának 1520 százaléka. A budap esti szennyvizeknek is csak 20 százaléka tisztított, aminél rosszabb - és kis iróniával hadd mondjam - egész Európában már csak
