Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (dr. Áder János): - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
1230 Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy várakozás előzte meg ezt a vitanapot, nemcsak a közvélemény részéről, akiket valóban foglalkoztatnak a közbiztonság prob lémái, de a rendvédelmi szervek részéről is, mindazok részéről, akik tenni tudnak annak érdekében - ha a megfelelő feltételrendszer birtokában lesznek , hogy ezen a most kialakult rossz helyzeten változtassanak. És azért is sajnálom, hogy ez a vita ilyen lett, amilyen, mert gondolom, őket nem tudtuk eligazítani a tekintetben, hogy melyek a jövőbeli cselekvés irányai, mik a velük szemben támasztott elvárások, milyen eszköz- és feltételrendszer birtokába juthatnak, amelynek segítségével ezeknek az elvárásokn ak képesek lehetnek megfelelni. Azt pedig, tisztelt képviselőtársaim, hogy a politika ilyen keményen hozza a közbiztonság kérdéseit az érdeklődés középpontjába, majd a televíziós közvetítés elmúltával a terem kiürül és a vita teljes érdektelenségbe fullad, azért tartom megengedhetetlennek, mert az egész kérdéskör kezelését komolytalanná teszi. Ettől kezdve azt a kérdést kell feltennem, hogy akkor miről beszéltünk az elmúlt hetekben. Én azonban nem kívánok a felszólalások azon részével foglalkozni, amelyek s zemélyeskedőek voltak, amelyek többet foglalkoztak a múlt elemzésével, és a jövőre vonatkozó javaslatok hiányoztak belőlük, amelyek tényleg kifejezetten csak rövid távú politikai célok jegyében születtek, amelyek színvonala nem ütötte meg azt a mértéket, a mit megkívánna a közbiztonság problémáival való komoly és megfontolt foglalkozás. Ezért, ha össze kell foglalnom a vitát, akkor mégiscsak azt kell mondanom, hogy szó volt a jogalkotás fontosságáról, szó volt arról, hogy mennyire fontos a jogalkalmazás, a j ogkövetés elvrendszere, hogy az igazságszolgáltatás egész rendszerének működése szükséges ahhoz, hogy a közbiztonságon valamelyest változtatni tudjunk, hogy szükséges az állami ellenőrzés egész rendszerének a megfelelő működése. Kevés szó esett róla, de az ért mégis kiderült a felszólalásokból, hogy nem egyedül a rendőrség, hanem a rendvédelmi szervek megfelelő állapota képes a polgárok számára a megfelelő biztonságot nyújtani, természetesen ha a közbiztonságról beszélünk, akkor mindazon szervek és rendszere k együttes munkája mellett, amelyeket az előbb felsoroltam. Mindenki egyetértett azzal, hogy sokkal többet kell, lehet és érdemes a bűnmegelőzéssel foglalkozni, a bűnmegelőzésre fordítani, és bízom is benne, hogy az elkövetkezendő időszakban, az elkövetkez endő években ezen a területen előrelépve, ennek segítségével is eredményesebbek lehetünk. Egy biztos: azért a vitából az következtetésként és tapasztalatként leszűrhető, hogy a közbiztonság alakítása egy komplex rendszer összehangolt működését igényli és a zt feltételezi. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már maradva a rendvédelmi szerveknél, az is világos, hogy ahhoz, hogy a polgárok biztonsága megfelelő legyen, hogy a közbiztonság javuljon Magyarországon, mindazon szerveknek rendelkezniük kell azzal az eszkö z- és feltételrendszerrel, ami lehetővé teszi számukra, hogy az egyre erősödő és egyébként teljesen jogos elvárásoknak képesek legyenek megfelelni. Megint hangsúlyoznom kell, hogy itt nemcsak a rendőrségről, de a határőrségről, a tűzoltóságról, a polgári v édelemről, a titkosszolgálatokról és minden más szervezetről - az ügyészségekről, a bíróságokról - is természetesen szó van, mert ha ezt tekintjük az egyik legnagyobb megoldandó problémának és feladatnak, ha olyan bűnügyi trendeket vetítünk előre, amelyek itt a felszólalásokban is elhangzottak, akkor ma kell megtennünk azokat a lépéseket, amelyek segítségével két év múlva, öt év múlva a nemkívánatos folyamatnak képesek lehetünk megálljt parancsolni. A ráolvasás ezen a területen semmiképpen nem vezet eredmén yre. Ha sokat beszélünk a dologról és keveset cselekszünk a helyzet megváltoztatása érdekében, akkor egy év múlva, két év múlva, három év múlva ugyanilyen vitanapokon ugyanígy fogjuk boncolgatni a problémákat, és ugyanúgy nem jutunk közelebb a megoldásokho z. Egész egyszerűen többet kell költeni arra a területre, ahol a polgárok magasabb színvonalú szolgáltatást követelnek a saját maguk számára, a saját védelmük érdekében.
