Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DEMETER ERVIN (MDF):
1228 Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Miklós László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót. M IKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végighallgatva a mai vitát, három momentumra szeretnék reagálni. Az egyik, amely ellenzéki oldalról úgy szólt, mintha a közbiztonság romlása ennek a kormánynak lenne betudható. A másik, hogy az elrendezés elég egyszerű lenne: rend, katonás fegyelem és a költségvetésből 12 milliárd gyorssegély. A harmadik, amely persze mindkét oldalt érinti, hogy súlyos jogszabályi hézagok vannak, és erre utal időnként a rendőrségi vezetők nyilatkozata is. Ami az első kérdést illeti: nem akarok hosszú nyomozásba fogni, de azt azért szeretném megemlíteni, hogy bár a gazdaság liberalizációja '90ben elkerülhetetlen volt, de nem volt szükségszerű, hogy a taxis sztrájk után, mondjuk, az ásványolajtermékek és az összes jövedéki termék tekintetében oly mértékben liberalizáljanak, ahogy ezt megtették. Egy olyan hatóságnak kellett volna akkor helytállni, amely egészen más körülményekre volt fölkészülve, miközben elvesztette szakembergarnitúrájának legalább egy részét, mer t a vállalkozói szféra és a versenyszféra lényegesen jobb jövedelmet, megélhetést kínált nekik. Tehát az előző kormánynak azért oroszlánrésze van ebben a dologban. A másik: persze a kormány dönthet úgy, hogy fölhasználja a költségvetési tartalékot, és majd benyújt egy pótköltségvetést a következő kormány. Ez is járható út, csak azért ez a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen egy pótköltségvetéshez legalább két dolog kellene. Meg kellene mondani, honnan vegyünk el 12 és fél milliárdot, és akkor lehetne sorolni, hogy mondjuk, az utazási támogatásból, az agrárgazdaság támogatásából vagy a jóléti rendszerekből, netán az önkormányzatok támogatásából. Az ellenzék minden kiadási oldal egyidejű növelését szorgalmazta. És van a másik megoldás: növelni kell az adókat. Az ellenzéki programokban adócsökkentés van. Egy szegény országban egyidejűleg nem telik mindenre. Ha még van időnk, elnök úr, akkor folytathatom? (Az elnök bólint.) Végül a harmadik kérdés: az úgynevezett joghézagok kérdése. Sajnos a kormányzati beszámolóban is úgy szerepel, mintha a hto egy szociális támogatás lett volna. Egész Európában működik az, hogy bizonyos területeken tüzelőolajjal fűtenek; Magyarországon nem működött. Túl vagyunk rajta, nem akarom a kérdést túlzottan boncolgatni, de azt azért szeretn ém megjegyezni, hogy például a gazdasági bizottság holnapi ülése elé kerülő beszámolóban is számos olyan dolog van, ami nem joghézag kérdése, és már régen, '95. január 1je óta lényegében a jövedéki termékek tekintetében nincs olyan természetű joghézag, am i indokolttá, magyarázhatóvá tette volna azt, ami az elmúlt években történt. Jó úton vagyunk a fölszámolása felé, de a döntő momentum ebben a hatóság megerősítése volt, és ma is az. Egyidejűleg persze azt is hozzá kell tenni - miután itt is az adófizető ál lampolgárok pénzéről van szó : elvárható, hogy a lehető leghatékonyabban használja fel az anyagi erőforrásokat az összes érintett szerv, a vámhatóságtól a tűzoltóságig; mindenki számára, az állampolgárok számára is világossá téve, hogy minden, az adóforin tjaikból ezekre a célokra használt pénz az ő biztonságukat szolgálja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak, aki újabb kétperces hozzászólásra kért lehetőséget. (Közbeszólás ok a kormánypárti padsorokból.) Csak 30 másodperc - jó. DEMETER ERVIN (MDF) : Csak a hátralevő 30 másodpercben szólnék - amit az előbb megtakarítottam - a lehallgatásról, mert a miniszter úrral nagyon nem értünk egyet. Hogy egyszerűen fogalmazzak: önök mill iárdokért a
