Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - RÓZSA EDIT (SZDSZ):
1202 azóta tradíció az enyhítő szakasz széles körű alkalmazása, akár kivételesnek minő síti a törvény ennek az alkalmazását, akár nem. Én megfelelőnek tartom európai összehasonlításban a magyar bíróságok büntetéskiszabási szigorát. Nálunk szigorúbbak a litvánok, az oroszok, a románok és a lengyelek. A többiek enyhébbek, ha a börtönnépesség a lapján vetjük össze az országokat. S azt kérem szépen, a tisztelt képviselő hölgyek és urak fontolják meg, hogy a szigor ez idő szerint Magyarországon csak egyet jelenthet: azt, hogy több embert csukunk be, tehát a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya növekszik. S aki pedig az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenységet figyelemmel kíséri, az tudja, hogy Magyarországon a börtönkapacitás túlterhelt. Csak úgy lehet fokozni a büntetőbíróságok szigorát, ha több börtönférőhelyet létesítünk - tehát ke mény költségvetési korlátai vannak a büntetéskiszabási praxis szigorításának. S ezért érdemel különös figyelmet az a törekvés, amelynek már több megfogalmazását lehetett olvasni, hogy a szabadságelvonással nem járó büntetések választékát kell szélesebbé te nni, illetve hogy a szabad élet viszonyai között a fokozott ellenőrzéssel járó büntetések elterjesztése érdekében kell intézkedéseket tennünk. Nem szeretnék visszaélni - bár ahogy az órára pillantok, úgy látom, ez máris bekövetkezett - az önök jósá gos türelmével. Kérem, Cesare Beccaria óta tudjuk, hogy jobb megelőzni, mint büntetni. Ennek ellenére, az ő fellépése óta, minden megelőzési törekvés ellenére büntetni kell, mert az a rendezett társadalmi élet feltétele, hogy a súlyosan vétőket megbüntessé k, annak érdekében, hogy mások ne támadjanak a jogrend ellen. Én csak bizakodásomat tudom kifejezni a tekintetben, hogy a két parlamenti cikluson átnyúló kodifikációs munka eredményeképpen holnap itt a zárószavazáshoz elérkező büntetőeljárási törvény a hat álybalépését követően jó választ fog tudni adni a megváltozott bűnözésre, és új jogi keretét fogja adni az állami bűnüldözésnek és igazságszolgáltatásnak. S azt kívánom, már csak a kodifikátorok iránti rokonszenvem folytán is, hogy a várakozásaikat az új t örvény a hatálybalépést követően váltsa valóra. Én azt ígérni tudom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az ügyészség a maga részéről mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a büntetőeljárási törvény bevezetéséhez a szükséges intézkedések megtörténjenek, és hogy a bevezetést követően az alkalmazás valóban hatékony legyen. Köszönöm szépen a lehetőséget és a türelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm legfőbb ügyész úr felszólalását. Szólásra következik Rózsa Edit képviselő asszony, a Szabad Demo kraták Szövetsége részéről; őt követi majd Raskó György képviselő úr, a Magyar Demokrata Néppárttól. Megadom a szót Rózsa Edit képviselő asszonynak. RÓZSA EDIT (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, még mielőtt rátérnék mondandómra, néhány személyes élménnyel kezdjem. Mint egyszerű állampolgár, sajnos magam is átéltem kisebbnagyobb támadást: feltörték a gépkocsimat, feltörték a lakásomat és megpróbálták a kezemből kicsavarni a táskámat. Tudom, az lenne az ideál is állapot, ha ilyen dolgok nem történnének meg, de ehhez az az elképzelhető, tehát elképzelni elképzelhető, de sajnos meg nem valósuló állapot kellene, hogy a bűnözők ne bűnözzenek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy mindent el kell követnünk, hogy a mozgáster ületüket és lehetőségeiket a lehető legkisebbre szűkítsük. Ezért külön örültem, hogy sor került erre a mai politikai vitanapra, és azt gondolom, ennek kezdeményezője, Sepsey Tamás úr is arra számított, és azt várjuk mindannyian, hogy ennek a vitanapnak az apropóján arról beszélnénk, kinek milyen teendői lehetnek, kinek milyen feladata lehet a közbiztonság javítása érdekében. S talán
