Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP):
1196 forintot, 1998ban 24 milliárd 750 millió forintot tartalmazott. Ha jól számoltam - remélem, a munkatársaim jól számolták ki , ez 243 százalékos emelkedés, képviselőtársaim, és e nnyinek be kellett következnie, hiszen az államszervezetnek egy alulpreferált rendszeréről volt szó. Ez az állami erőfeszítés, ez a költségvetési erőfeszítés igenis eredményt fog hozni a jövőben, és az egész reform eredményeként a büntető igazságszolgáltat ásban is és az igazságszolgáltatás egészében is hatékonyabban működő igazságszolgáltatással számolhatunk. Önmagában nagyon nagy jelentősége van annak, hogy stabilizálódik az ügyészi és a bírói kar; hogy gyakorlatilag 1997ben, de már 1996ban is alig fordu lt elő elvándorlás az ügyészibírói karból. Ez kétségtelenül az igazságszolgáltatás működése szempontjából garanciális és perspektivikusan is rendkívül biztató lépés és helyzet. A rövidebb és hosszabb távú feladatokról most már tényleg csak címszavakban sz ólnék. Tisztelt Képviselőtársaim! Elő kell készítenünk a következő hetek során - és erre április végére sor kerül - az új büntetőeljárási kódex bevezetéséhez szükséges törvényi és jogszabályi változásokat. Kezdeményeztük - engem utasított a kormány arra, h ogy kezdeményezzem - az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál a két éven túli nagy tárgyi súlyú ügyek áttekintését. Ennek nagyon nagy jelentősége van. Megkezdtük az ítélkezési gyakorlat elemzését a legnagyobb bűncselekmények tekintetében a Btk. több feje zetét illetően, éppen azért, hogy megalapozottan tudjunk állást foglalni arról, hogy vajon szükség vane a büntetési tételek változtatására. (Dr. Homoki János: Miért négy év után?) Nem négy év után, képviselő úr! Szeptember 15én lépett hatályba a büntető törvénykönyv előbbi módosítása! Kérem, figyelje a mondanivalómat! (Zaj.) A hosszabb távú intézkedések sorában az igazságügyi reform folytatásaként szükség van a szakértői intézetek, a szakértői tevékenység helyzetének elemzésére, a büntetésvégrehajtás táv lati fejlesztési koncepciójának kidolgozására, és dolgozunk az áldozatok, sértettek részleges kompenzálásáról szóló törvényjavaslat kimunkálásán. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita eddigi menetében több kritikát kapott a kormány. Nagyon szigorú volt a kormá nyhoz Boross képviselő úr, aki egyszerűen dilettánsnak, ügyetlennek és hátsó szándékoktól nem mentesnek minősítette a kormányzat tevékenységét. Ezeket a jelzőket, képviselő úr, a magam nevében nem tudom elfogadni. A kormánynak meglehetősen szűk a mozgáster e, ön ezt nagyon jól tudja. Átnéztem és elolvastam az önök által '94 áprilisában, májusában elfogadott utolsó határozatokat: ugyanúgy koordinációs bizottságról van bennük szó, ugyanúgy különböző felkérésekről van bennük szó - tehát azt hiszem, hogy a jelző k e tekintetben semmiképpen nem állják meg a helyüket. Végezetül, tisztelt Ház, szeretnék szólni arról a javaslatról is, amelyet itt a Házban hallhattunk a halálbüntetés kapcsán, immáron nem első ízben. Sajnálatos módon erre még érdemi reagálás nem történt . Egy parlamenti vitában nem lehet pontot tenni egy évszázados szakmai tudományos vitára, hogy vajon vane a halálbüntetésnek értelme, vane visszatartó hatása - erre nyilvánvalóan nem vállalkozhat az ember. Azt viszont mindenképpen szóvá kell tennem, hogy akik most a halálbüntetés ideiglenes bevezetését szorgalmazzák és hangoztatják, azok nagyon tudják, hogy Magyarországon erre nincs lehetőség. Azt is nagyon jól tudják, hogy a bevezetés milyen következményekkel járna, mit jelentene ez Magyarország jövője s zempontjából. És ezért tartom ezt a kezdeményezést az emberek érzelmeivel való visszaélésnek, hiszen nem azokat kell hibáztatni, akiket olyan pótolhatatlan veszteség és sérelem ért, hogy úgy látják, elkerülhetetlen a halálbüntetés bevezetése, hanem azokat, akik ezzel a fájdalommal, ezzel az érzelemmel visszaélnek, és most a választási ciklus kezdetén ezt egyre erőteljesebben hangsúlyozzák. (Dr. Homoki János: Ez csúsztatás!) Azt javaslom, képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim és kormánypárti képvisel őtársaim egyaránt, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy a halálbüntetés ne váljon az 1998. évi parlamenti választások egyik fő kérdésévé. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
