Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - ASZÓDI ILONA KATALIN (független):
118 Itt szeretném kifejezni az aggodalmamat, nem általában a koncepcióval kapcsolatosan, tehát nem általában az ország különböző régióinak a jövőbeni lehetőségével kapcsolatosan, hanem annak a régiónak a kapcsán, a melynek én is a képviselője vagyok. Azért hangsúlyozom azt, hogy én is, mert nemcsak a saját körzetemről beszélek, hanem több választókörzetről, a Bács megyei DunaTisza közi régióról, amely nem Kecskemét vidéke, hanem inkább a Duna melletti oldal. (11.50) Azért szólnék erről a térségről, erről a nagy térségről, mert úgy látom, hogy ez az elképzelés ezekre a területekre nézve mintha túlontúl keveset tartalmazna. És ezt nagyon indokolatlannak tartom. Azért tartom indokolatlannak, mert itt nagyon nehezek a kö rülmények. Különösen ma. Általában véve elmarad ez a térség az országos átlagtól. A nemzeti össztermék az országos átlagnak mintegy 80 százaléka sincs. Problémák vannak az iskolákkal, a rendelőintézetekkel, nincs egy kutatóbázis ezen a részen; tulajdonképp en az egyetlen Kecskeméten van. Tehát szüksége lenne ennek a térségnek arra, hogy kiemelten is foglalkozzék ezzel. Talán a "kiemelt"et zárójelbe tenném most innen, hiszen más térségek is méltán számot tartanak a figyelemre, de legalábbis én úgy ítélem meg , nagyobb figyelemre lenne szükség, amikor erről a térségről van szó. Persze vannak itt jó dolgok is, és megindultak itt jó dolgok is. Vannak kistérségi összefogások, és ebben például Kiskőrös és környéke élen jár, számos dolgot megvalósítottak ilyen keret ek között már. Megvalósult a gázberuházás. Kistérségi összefogással szerveződik a csatornázás, és remélhetőleg ezáltal olcsóbban fogják tudni a települések, a kistelepülések is megoldani ezt a gondot. Drágábban tudták értékesíteni a gázrészvényeket az össz efogás következményeként. Az összefogásnak mindig komoly előnye van. Azonban olyan mérhetetlenül elmaradott infrastruktúrahelyzet van ezen a vidéken, ami fel kell hogy hívja a kormányzat figyelmét arra, hogy ezt itt fejleszteni kell. Az autópálya Kecskemé t felé megy. Jó, hogy BácsKiskun megyét keresztülszeli az autópálya, de a másik oldalon szinte nincs út - a "szinté"t hangsúlyozom. Szinte nincs vasút, és szinte nincs közút. A közút olyan minőségű, hogy nyáron, amikor a kamionok haladnak - mert azért je lentős kamionforgalom van, ugye, tudjuk azt, hogy ez az út kötné össze NyugatEurópát egészen Athénnal, tehát egy jelentős nemzetközi útvonal , tehát a kamionforgalom borzasztó erős, ugyanakkor nyáron, amikor a bitumen megmelegszik, felforrósodik, akkor b alesetveszélyes árkok keletkeznek az úton, olyan minőségű. A vasútról jobb lenne nem beszélni, de most tulajdonképpen a területfejlesztésről van szó, tehát beszélek róla. A budapestkelebiai vasútról van szó. Beszélünk róla sokat, hogy megpróbál a kormányz at ezen a helyzeten változtatni, ami előállt, és az állt elő, hogy a személyforgalomban közel három óra alatt teszi meg a vonat az utat 120 kilométeren, mondjuk, Budapest és Kiskőrös között, és ez 1998ban is így van, holott ezelőtt húsz évvel ez másfél ór a volt. Ma a fejlesztés azt irányozza elő, hogy hat éven belül próbáljuk elérni azt, ami ezelőtt húsz évvel volt. Az országos területfejlesztési koncepcióban az szerepel, hogy azt érjük el, amit ezelőtt húsz évvel teljesítettünk. Ez számomra, és azt hiszem , ennek a térségnek a számára elfogadhatatlan. Beszéltem arról, hogy ugyan lehet, hogy nincsenek meg a pénzügyi feltételek, de egy ilyen elképzelésben kell tudnunk álmodni a jövőre nézve. Nem igaz, hogy sok tízezer ember, százezernél több ember nem érdemli azt meg, hogy vagy egy rendes közútja, vagy egy rendes vasútja legyen! És itt most szándékosan nem mondtam azt, hogy "és" közútja "és" vasútja - legalább az egyik! Vasútügyben én több lehetőséget látok. Tudniillik vannak olyan információim, hogy az Európa i Unió követeli meg Magyarországtól, hogy ez a budapestkelebiai vasútvonal valamilyen szinten rendben legyen, hogy lehessen rajta árut fuvarozni és személyt fuvarozni tisztességes, mai körülmények között. Ez a térség abban bízik, hogy az Európai Unióval k aröltve talán sikerül olyan nyomást gyakorolni a kormányra és a jövendőbeli kormányokra, hogy itt egy jó minőségű, célnak megfelelő, nagy forgalomnak megfelelő, két nyomtávú vasutat létre lehet majd hozni a jövőben. Nem olyat, ami az 1970es években volt, vagy a hatvanas években, hanem olyat, ami két nyomtávú. Egy koncepcióba belefér ez!
