Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 9 (343. szám) - "Az ország közbiztonságáról" szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
1169 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabaddemokrata képviselőcsoport véleménye szerint a közbiztonság helyzete Magyarországon aggodalomra ad okot. De ugyanakkor a közbiztonság helyzete nem ad okot a hisztériakeltésre, nem ad okot a pánikra, nem ad okot a felelőtlen ígérgetésekre, és nem ad okot a rögtönzésekre. Megítélésünk szerint a közbiztonság helyzetén csak úgy lehet javítani, ha mindenki higgadtan , a tényekkel számot vetve és a realitásokhoz igazodva alakítja ki programját, és meghatározzuk ebben a programban, hogy milyen felelősség hárul a törvényhozásra, milyen feladat és felelősség hárul a kormányra, milyen feladat és felelősség hárul az önkormá nyzatokra, a különböző társadalmi intézményekre, és milyen feladatok hárulnak az új helyzetben a polgárokra és a különböző intézményekre. Amikor a helyzettel számot vetünk, egyet kell érteni azokkal a megszólalókkal, akik azt mondják, hogy az autóját elves ztő sértett vagy a lakásbetörés áldozata nem a statisztikákkal foglalkozik, nem azzal foglalkozik, hogy nemzetközi összehasonlításban milyen az ország bűnügyi fertőzöttsége. Valamennyien megértjük azokat a polgárokat, akik bűncselekmény áldozatai lesznek, és akik ebben a helyzetben kétségbeesnek, elkeserednek vagy indulatosak lesznek. Úgy ítéljük meg, hogy a bűnözés valóban sérti az emberek jogait, sérti a tulajdonhoz, a személyes szabadsághoz, az élethez való jogot, és az államnak feladata ezzel szemben fe llépni, feladata védelmet nyújtani a polgárok számára. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a törvényhozóknak, a felelős döntéshozóknak nem szabad a sértettek indulatai alapján meghozni a döntéseiket, nem szabad a tényeket figyelmen kívül hagyva akciókat tervezni . Amikor a tényeket megvizsgáljuk, szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani azokat az információkat, amelyeket a belügyminiszter úr bevezető felszólalásában elmondott. Elmondta azt, hogy jelenleg a bűnügyi statisztikából indulunk ki, amikor különböző k övetkeztetéseket vonunk le - erre példa volt az előttem felszólaló fideszes képviselő is. Áder János sajnálatosan nem reagált arra az észrevételre, hogy az 1997ben statisztikában megjelent bűncselekményeknek több mint 40 százalékát nem 1997ben követték e l. (14.30) Nem volt szó arról a körülményről sem, hogy ezek a statisztikák a jelenlegi helyzetben nem tükrözik pontosan a bűnözés valódi helyzetét, nem tükrözik pontosan a bűnözés belső folyamatait. Egy példára szeretnék utalni: Áder János említette, hogy 1997ben 68 ezer csalást követtek el. Azt már nem említette, hogy ebből a 68 ezer csalásból közel 20 ezret egyetlen betéti társaság követett el; áldozatonként 350 forint kárt okozott a sértetteknek. Ez persze magyarázza a csalások 36 százalékos növekedését . Önmagában azt mondani, hogy egy bűncselekménytípuson belül megduplázódott a bűncselekmények száma, nagyon hangzatos, ha nem mondjuk el, hogy például abban a körben, ahol Áder János a duplázódást említette, 440ről 943ra nőtt az egy év alatt elkövetett b űncselekmények száma. Ezért arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, azokat, akik megoldási javaslatokat szeretnének az ország elé tárni, hogy a tényekre tekintettel terjesszék elő a megoldási javaslataikat. Ismét hangsúlyozom, hogy képviselőcsoportunk v éleménye szerint a közbiztonság alakulása aggodalomra ad okot. Ha szabad egy orvosi hasonlatot mondanom, akkor azt mondhatom, ha egy betegnek súlyos tüdőgyulladása van, az valóban súlyos betegség, kezelésre szorul. A beteg állapota azonban nem fog javulni attól, hogy az orvos rákos daganattal kezdi el kezelni, hanem romlani fog. Ezért szükséges a diagnózist pontosan meghatározni, és az ehhez szükséges orvoslási módot, az ehhez adekvát megoldásokat megkeresni. Melyek lehetnek azok az adekvát megoldások, amel yek a bűnözés helyzetére választ adnak? Az első körben a felelősség nyilvánvalóan a törvényalkotókat terheli. Az elmúlt négy esztendőben több ízben sor került a büntető törvénykönyv módosítására, és minden híreszteléssel szemben ebben a négy esztendőben a büntető törvénykönyv módosítása csak olyan irányban történt, amely súlyosította a szankciókat, súlyosította a büntetőjogi felelősségre vonást, megnövelte az életfogytig tartó
