Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DÖGEI IMRE (FKGP):
106 egy majdnem ugyanolyan fejlett része az országnak, a Dun aTisza köze. Nyilván sok minden befolyásolja ezt a két területet, a Nyugat közelsége, a vasúthálózatok könnyen be- és kiközlekedését biztosítja Magyarországról, ugyanakkor a két nagy vízi utunk, a Duna és a Tisza hajózhatósága bizonyára befolyásolja mindk ét terület infrastruktúráját, valamint fejlettségét, kereskedelmi hálózatának kialakítását és nem utolsósorban a termelésbe való bekapcsolódását. Van egy harmadik rész: a Tiszántúl vagy ÉszakMagyarország, BorsodAbaújZemplén megye és a többi megye a kele ti határrészeken. Nem mintha ezek az emberek nem volnának alkalmasak arra, hogy bekapcsolódjanak az infrastruktúrába, a fejlesztésbe, talán nem tudnak annyit; egyelőre az adottságokkal van baj, vagy nem is az adottsággal, hanem inkább egy olyan elmarasztal ó legyintéssel, hogy majd az is következik sorra. Ha csak arról beszélünk, hogy a Tiszántúl hogyan néz ki közlekedési vonatkozásban, akkor rendkívül szomorúan kell megállapítanunk, hogy a 4. számú főközlekedési út ugyan lemegy Budapesttől egészen Záhonyig, de az onnan leágazó érrendszer, úthálózati rendszer viszonylag nagyon elmaradott állapotban van. Ha csak egy pici kis természeti katasztrófa - katasztrófa? - van, zárójelben mondom: ha egy hóakadály van, már megbénítja a közlekedést és az áruszállítást mi ndenféle tekintetben. Hála istennek, két magyar folyónk van, a Duna és a Tisza, amely áthalad Magyarországon. Valamikor azt mondták - és ez így igaz, én hiszem és vallom , hogy Magyarország legmagyarabb folyója a Tisza, hiszen Magyarországon ered, és Magy arországon ér véget. (10.50) De ez már csak egy álom, nem ezzel akarok foglalkozni. Elöljáróban mindenképpen szükségesnek tartom megemlíteni azt, hogy 1995ben a magyar parlament szinte egyöntetű szavazással elfogadta, hogy a DunaTiszacsatornát meg kell építeni, annak a tervdokumentációját el kell készíteni '95 végére. Én ezt még nem láttam. Lezsák képviselőtársam adta be, én is hozzászóltam és még sokan, valamennyien korszakalkotó javaslatnak tartottuk és tartjuk most is. Egy óriási közlekedési út alakul hatna ki Magyarországon, amely minden kerülő nélkül meg tudná közelíteni a nyugati féltekét. Ez eddig elmaradt, amit nagyon hiányolok. Továbbmegyek a területfejlesztés vonatkozásában, tekintettel arra, hogy számos megye áll a magyar gazdaság rendelkezésére , amit mindenképpen ki kellene használni. A munkaerőtartalékok ott vannak, kézzelfoghatók, elérhetők, megvan a szakképzettség, hiszen elelindult egyegy képzés, és igaz a mondás, hogy amit valaki megtanult, azt nem lehet elvenni tőle. Amit az alföldi, a BorsodAbaújZemplén vagy SzabolcsSzatmárBereg megyei ember megtanult, az tartalékolva van a fejében, a kezében, az akaratában, a tehetségében és a becsületességében. Azonban a körülmények valahogy nem akarnak a segítségére sietni! Óriási hiba, amikor kü lönbséget teszünk egy országban, amikor területfejlesztésről és egyebekről szólunk - talán az nem is Magyarország? De Magyarország! A magyar mezőgazdaságot jellemzi az Alföld termelőképessége, termékenysége. De az úthálózatot folytatom még tovább a vízi ut akkal: a Tisza egészen Tokajig - vagy még feljebb - hajózható volt és hajózható lenne ma is, nem túl nagy ráfordítással. Itt persze viszonylag minden drága, de mindenképpen meg kell csinálni. Adottak az 1930as években épült hajóállomások, uszályok befogad ására alkalmas kikötők állnak rendelkezésre és melléjük épített raktárak, magtárak, amelyek fogadni tudják a terméket, tárolni, és onnan képesek elszállítani azok a magyar hajók, amelyek sajnos ugyan kevés számban állnak rendelkezésre, de ezt mindenképpen fel kell frissíteni. Szomorúan vettük tudomásul, hogy megszüntették a Ganz Hajógyárat, pedig a magyar hajógyártás világhírű volt. Ez is mind az infrastruktúrához tartozik, és a területfejlesztési koncepcióba bele kell hogy férjen. Addig nem beszélhetünk mo dern magyar mezőgazdaságról, amíg a csodálatos vízi útjainkat nem használjuk ki, pedig ez a legolcsóbb szállítási eszköz. Mindenképpen meg kell említeni, hogy a magyar mezőgazdaságnak évszázadokon keresztül volt egy vezérelképzelése, amely szerint a magyar földművelő ember saját magának megtermelte az energiát. Ezt természetesen már túlléptük, hisz beléptünk az urbanizáció korába, amikor már
