Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 3 (342. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
1030 Jelen pillanatban az a helyzet - minden ellenkező híreszteléssel szemben egyébként , hogy a középiskolai kollégiumok száma a 199394es tanév óta nem, illetőleg alig csökkent: akkor 498 volt, jelen pillanatban 496. Ennyit, gondolom, akár a sajnálatos népességfogyás is indokol. De egyetértünk azzal, hogy ez az igényeket még mindig nem feltétlenül elégíti ki, és egyetértünk abban, hogy ezeket fejleszteni kell. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Homoki János frakcióvezetőhelyettes úr, a Független Kisgazdapárt részérő l: "Hogyan pusztítja tovább a nemzeti vagyont az Egészségbiztosítási Pénztár és önkormányzata?" címmel. Megadom a szót dr. Homoki János képviselő úrnak. DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Immár hosszú ideje mindannyian tanúi lehetünk az Egészségbiztosítási Pénztár és Önkormányzat évek óta tartó agóniájának. A Független Kisgazdapárt számtalan alkalommal jelezte, hogy az egészségbiztosítás gazdálkodásában, sajátos irányítási, ellenőrzési rendszeréb en számottevő hiányosságok vannak, amelyek megoldása nem tűr halasztást. A kormányzat bizalmat szavazott az új vezetésnek. Ezzel párhuzamosan a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan 1996ban, de '97ben is tisztességes összegű pótköltségvetéssel kellett meg támogatni a pénztár tevékenységét. Már most, február elején nyilvánvalóvá vált, hogy több mint havi négymilliárdos veszteséggel kell számolnia az önkormányzatnak. Könnyű belátni, hogy már az 1998. évi pótköltségvetésre is szükség lesz, miközben az intézmén y kintlévősége a tavalyi év végén 240250 milliárd forint között volt. Az átgondolatlan alultervezettség és a megkérdőjelezhető hozzáértés, az egészségügy évek óta húzódó nyomasztó, csődközeli helyzete, az egyre alacsonyabb színvonalú ellátás, továbbá a me galázó bérezés követeli meg év végére a minimum 5060 milliárdos pótköltségvetés biztosítását. Elmondhatjuk, hogy az egészségügyben győzött a kommunizmus. Itt a dolgozóknak a hivatástudatból, a szakma szeretetéből kell megélniük, mert anyagi megbecsülésük az európai szinthez képest fényévnyi távolságra van. Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és az Orvosi Kamara már most, év elején pótköltségvetést követel a katasztrófahelyzet enyhítésére sztrájkok kilátásba helyezésével. A vidéki fog ászati és szakellátási rendszert az összeomlás fenyegeti. (Rövid szünetet tart. - Urbán Árpád: Ajjaj! Kettőt hajtottál!) Az Állami Számvevőszék tavaly októberben kiadott T/4920/1. számú jelentéséből idézni és felsorolni is képtelenség a gazdálkodás folyam atában elkövetett törvénysértéseket. Szinte minden fejezetben, ismétlődően többször is kihangsúlyozásra került az önkormányzati felelősség ténye. Az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat úgynevezett tételes reagálása semmilyen vonatkozásban sem cáfolta , csupán magyarázattal és több észrevétellel kívánja tompítani a számvevőszéki megállapításokat. Mindezek ellenére úgy az OEP vonatkozásában, mint a megyei pénztárak tekintetében, ez utóbbiakon belül különösen a Fővárosi Egészségbiztosítási Pénztár gazdálk odását illetően a szabályozatlanságból, a saját zseb irányába történő úgynevezett félreértelmezésekből, könyvelési, számviteli tévedésekből, a semmire sem jó vagy semmire sem használható tanácsadói szolgáltatások finanszírozásából, a több mint nyolchavi bé rezésnek megfelelő jutalmazásokra kifizetett összegekből adódóan valósult meg a többmilliárdos károkozás ténye. A nyolchavi bér önmaga csak 800 millió forintot tett ki. Azon túl, hogy az adófizető polgárokat súlyosan károsítja, különösen az ország egészség ügyi ellátottságának színvonalát sújtja, ez a legszűkebben számolt 89 milliárd forint biztosítaná a jobb
