Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 2 (341. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DÖGEI IMRE (FKGP):
1005 A törvényalkotás programjába került egy ilyen törvény megalkotása. Úgy gondolom, ezt tekinthetjük úgy is, mint reményt erősítő kilátást az egészségkárosodottak számára. S ez, noha a törvényalkotási program tartalmazta - gondolom, ezt most többen megerősítik , ismételten csökkentést szenvedett. Egészen 1998 elejéig ez a törvényjavaslat benne volt a törvényalkotási programban. És viszonylag későn fogyott el a remény, hogy ebből az elgondolásból, ebből a javaslatból tény leges törvény születik. Ilyen körülmények között, úgy gondolom, nem kevéssé - s ezt nem is kell szégyellni, sőt, erényként kell elkönyvelni - filantropikus meggondolások is szerepet játszhattak abban, hogy képviselői önálló indítványok születtek, hogy ami a hivatalos programból mégis elmarad, azt magánkezdeményezés pótolja, vagy legalábbis a jó szándékot erősítse, dokumentálja, ezzel is a reményt vesztő emberek számára egy aranyhidat nyújtson, amely a jövőjükben a törvényre támaszkodás lehetőségét nyújtja. Utána a dolog egy kicsit - legalábbis az én számomra - áttekinthetetlenné vált. Hiszen ha csak a számokat nézzük, a képviselői önálló indítvány 5374. számon került benyújtásra, s nem sokkal később a Magyar Köztársaság kormánya felirattal, és 1998 februári - ezen belül nyitott - keltezéssel megjelent az 5451. számú tájékoztató a fogyatékos és egészségkárosodott emberek esélyegyenlőségéről (feltételeinek kialakításáról) szóló törvény koncepciójáról. Nyilvánvalóan itt is egy törvényjavaslat koncepciójáról van szó. Nyilván emögött is ugyanaz az elgondolás volt, hogy a dolog, ha befejezetlen is marad, ne legyen reményt oszlató. Nem tudom, jól látome és jól fogalmazoke, de a dolog azon a bizonyos napon, amikor a tárgysorozatbavételről volt szó, nagyon elbizonyt alanodott, és egy határozatképtelenségi pillanatban nagyon kiegyensúlyozottnak látszott az igen és a nem. Bizonyos gyakorlattal annak felbecsülésében, hogy a közben beérkezők mennyivel szaporították a létszámot, mertem megtenni az újraszámlálásra szolgáló javaslatomat. S akkor is, azóta is azon gondolkodtam, hogy helyesen tetteme. Mert mi között lehetett választani? Vagy a csalódás között, hogy megint elmarad a remélt törvény megalkotása vagy aközött, hogy lesz ugyan törvény, de - különösen a rövid időre e lőretekintve - nem lesz olyan gonddal kidolgozott, mint amit a téma indokol, és amit a törvényre várók joggal remélhetnek. Én mégis amellett döntöttem - másodpercek töredéke alatt, mondanom sem kell, magamban , hogy a nagyobb csalódás a törvény elmaradása lenne. Legyen szabad tehát az adott helyzetben azt javasolni, hogy az Országgyűlés kellő módosításokkal - mint érdeklődtem felőle, elég nagy számú módosítás befutott - fogadja el ezt ebben a ciklusban. Mondom: módosítva, törvényként, azonban annak jelzésé vel - és itt gondolatban sokakkal találkozom, akik felszólaltak, talán másképp fejezem ki , hogy a törvénybe egy beiktatandó, gondolom, az előterjesztők által nem hátrányosnak ítélt utalással legyen szó nemcsak arról, hogy ez majd évek alatt teljesül, han em arról is, hogy a törvény szövege foglalója a további jogalkotásnak. Ez a foglaló, amit az Országgyűlés azért fogadott el, hogy máris intézkedjék, de főként, hogy alapot, vagy ha úgy tetszik, keretet teremtsen, amelyet a törvényalkotás bizonyos jogi elkö telezettségnek, még inkább politikai és leginkább erkölcsi kötelezettségnek tekint arra, hogy azt kiegészítse és kiteljesítse. Ezért fogom a Magyar Demokrata Néppárt teljes egyetértésével, valamennyiünk szavazatát jelezve, saját szavazatomat is a törvény e lfogadása mellett letenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Dögei Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DÖGEI IMRE (FKGP) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlé s egyik fontos adóssága az egészségkárosodott emberek esélyegyenlőségéről szóló törvény megalkotása. Mint tudjuk, az egészségkárosodott emberek már körülbelül tíz éve várják, hogy helyzetükkel a parlament foglalkozzon.
