Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
996 A FideszMagyar Polgári Párt állás pontja ebben az ügyben világos: az EXIM Bank és a MEHIB Rt. a magyar gazdaság számára létfontosságú intézmények. Olyan mechanizmust finanszíroznak, olyan mechanizmust működtetnek, amely egy ilyen gazdaság, egy ilyen nyitottságú és ilyen méretű ország számá ra nélkülözhetetlen. Nem csak azért, mert Magyarország most már hosszú évtizedek óta nyitott gazdaságú ország, a nemzeti jövedelem nagyobbik része és meghatározó része a külkapcsolatokon, a gazdasági külkapcsolatokon keresztül realizálódik, de azért is, me rt a magyar gazdaság fejlődése miatt és nem utolsósorban a mostani kormány gazdaságpolitikája miatt - amely a belső fogyasztást meglehetősen korlátozza annak érdekében, állítja a kormány, hogy a pénzügyi stabilitást megteremtse - nem lehet másképp elképzel ni a magyar gazdaság növekedési pályáját, mint hogy ez a növekedés elsősorban exportorientált lehet. Teljesen világos, hogy ha itt a kormány at mond, akkor bt is kell mondani, vagyis meg kell teremteni azokat a szervezeteket, azokat a mechanizmusokat, am elyek segítik a magyar gazdaság külpiaci értékesítését, működtetik azt a finanszírozási rendszert, amely ahhoz kell, hogy a magyar exportőrök valóban meg tudjanak jelenni olyan exportpiacokon is, amelyek közel vannak ugyan Magyarországhoz, de a fizetőképes ségük korlátozott. Most nem akarok belemenni abba a kérdésbe, hogy mennyire helyes vagy nem helyes az a gazdaságpolitika, amely ilyen drámaian korlátozza a belső fogyasztást, és mennyire lehet megalapozott egy ilyen drámaian korlátozott belső fogyasztás me lletti exportorientált növekedésű gazdaságpolitika, ugyanis ebben korábban kifejtettük az álláspontunkat, amely számos ponton vitatta a mai kormány gazdaságpolitikáját, csak arra a kérdésre szeretnék koncentrálni, hogy ebben az összefüggésben - ha már kiin dulunk abból a tényből, hogy ez a gazdaságpolitika, és ez a helyzet ma Magyarországon - hogyan kell értékelni az EXIM Bankot és a MEHIB Rt.t. Úgy ítéljük meg, hogy a két intézmény működéséből levonható tanulságok arra utalnak, hogy főleg az EXIM Bank, de a MEHIB Rt. tőkeellátását is jelentős mértékben javítani kell. Részben azért, mert tényleg sokat várunk attól, hogy a magyar gazdaság exportorientált növekedési pályát tud befutni, és tényleg úgy érezzük: ahhoz, hogy a magyar gazdaság exportja finanszírozh ató legyen a külpiacokon, ennél lényegesen tőkeerősebb EXIM Bankra és exporthitelbiztosításra van szükség ahhoz, hogy ez menjen. Éppen ezért ezeket a törekvéseket helyeseljük. Ugyanakkor az is világos: tekintettel arra, hogy ez a tőke pillanatnyilag nem é rkezhet máshonnan, mint a költségvetésből, ez azonban óvatosságra kell hogy késztessen minden kormánypárti és minden ellenzéki politikust. Óvatosságra kell késztessen azért, mert bár egyetértünk azzal - úgy olvasom ebből a törvényjavaslatból, hogy egyetért és van abban , hogy a tőkeellátottságot javítani kell, ez biztosíthatja az alapját annak a finanszírozásnak, amelyre mindnyájunk szerint szükség van, azonban a költségvetés és az adófizetők pénzét elkölteni, annak rovására garanciát vállalni mindig megfel elő óvatossággal kell. Éppen ezért mi szívesebben támogatnánk azokat a megoldásokat, amelyek nem a költségvetés készfizető kezességvállalását erősítenék a különböző megoldásokon keresztül, hanem a tőkeellátottság javításával. Ezzel együtt a bankszerűbb, a kereskedelmibankszerűbb működés hangsúlyozásával teremtené meg azokat az elfogadható kockázati szinteket, amelyek egyegy ilyen exportbiztosítási és egy exportimport finanszírozás esetén mindenképpen jelentkeznek. Magyarul: mi jobban szeretnénk, ha az ir ányba terelődne a vita, amely inkább a tőkeellátottságra fektetné a hangsúlyt, sem minthogy egy alacsony tőkeellátottság mellett egy jelentősebb költségvetési készfizető kezesség valósuljon meg. Ez ugyan látszatra finanszírozási szempontból hasonló eredmén yekhez vezethet, de mi úgy ítéljük meg, hogy kedvezőbb az a helyzet, amikor a tőkeellátottság javítására koncentrálunk. Miután nagyjából a tervezet is ebbe az irányba mozog, nyilván hangsúlybeli eltolódásokkal, de úgy érzem, ezeket a törekvéseket támogatni kell. Az általam elmondottaknak megfelelően teljesen világos, hogy ott szigorúbban kell eljárni, ahol a költségvetés kezességvállalása és az ilyenfajta finanszírozási konstrukciók jelennek meg a javaslatban.
