Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 29 (303. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
968 A történ elmi hűség kedvéért meg kívánom említeni a következőt: 1992. március 24én az Országgyűlés határozatot hozott, amelynek lényege, hogy tudomásul veszi a kormány szándékát az 1977es államközi szerződés megszüntetéséről. A kormány erről a döntést ezt követőe n '92. május 25én hozta meg. Csak meg kívánom jegyezni, hogy ezt az országgyűlési határozatot az akkori ellenzék döntő többsége nem szavazta meg. 1994 májusában került beadásra a perirat, majd azt követően több szakaszban újabb periratok, de ami a lényege , hogy 1994 májusát követően a jelenlegi kormánynak lehetősége sem volt, hogy ezen a stratégián, a beadott periraton bármit is változtasson. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a kormány képviseletében Hágában tárgyalt delegáció rendkívül aktívan és széles körű érvekkel védelmezte, képviselte a magyar álláspontot. Tehát most, múlt hét csütörtökön a nemzetközi bíróság meghozta a maga ítéletét. (15.00) Mi a lényege ennek az ítéletnek - mindenekelőtt a parlament, a kormányzat szempontjából? Először: a bíróság jogellenesnek minősítette a nagymarosi és a dunakiliti munkálatok felfüggesztését, abbahagyását, valamint az 1977es szerződés felmondását. A testület kimondta azt is, hogy érvényben lévőnek tekinti az 1977es szerződést. Másodszor: a bírósá g akceptálta ugyan a környezetkárosodásra vonatkozó magyar érvek fontosságát, de elutasította, hogy az erőműrendszer megvalósulása környezeti katasztrófát okozna. A bíróság azzal is foglalkozott és megfogalmazta, hogy érhetetlennek tartotta azt, hogy a mag yar fél az általa hangoztatott környezetvédelmi érvek védelmében miért a szerződés felmondását határozta el; hiszen éppen a dunakiliti és a nagymarosi műveken keresztül lett volna megakadályozható a környezetvédelmi üzemeltetés. (Sic!) Harmadszor: a bírósá g az ítéletében szétválasztotta az ideiglenes megoldás megvalósítását - vagyis a "C" variánst - és működését. Ezek szerint a szlovák félnek jogában állt az ideiglenes megoldáshoz folyamodni, de nem volt joga Magyarország nélkül azt üzembe helyezni. Negyeds zer: a bíróság úgy határozott, hogy Magyarországnak kártalanítania kell Szlovákiát, Szlovákiának pedig Magyarországot. Ugyanakkor a bíróság a zéró szaldós megoldást tartja kívánatosnak, tehát hogy egyik félnek se legyen kártérítési követelése a másik félle l szemben. Ötödször: az ítélet kimondja, hogy a feleknek jóhiszeműen kell tárgyalniuk, mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977es szerződést valósítsák meg. Természetesen annak nem minden betűjét, de azt alapul véve, annak keretében állapodj anak meg. Ezzel összefüggésben azt is kimondta, hogy felesleges Nagymaros felépítésével foglalkozni, egyáltalán Nagymaros ügye mára már feleslegessé vált, és nincs is értelme ezt a tárgyalások keretében vitatni. Ugyanakkor azt is leszögezte: biztosítani ke ll azt, hogy a Dunacsínycsúnnyal kapcsolatban (Közbeszólások: Dunacsíny? - Enyhe derültség.) megfelelő elhatározás történjen. Hangsúlyozni kívánom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a bíróság döntése mindenképpen új helyzetet teremtett számunkra. És ahogy a magyarszlovák kormányközi megállapodás és maga a hágai ítélet is hangsúlyozza: mindent el kell követni a megállapodás elérése érdekében. Megítélésem szerint tehát ennek az új helyzetnek megfelelően semmi értelme pártpolitikai vitákat folytatni. Tulajdonk éppen ezt erősítette meg a pénteki, szeptember 26ai hatpárti megbeszélés. Ezt azért is tartom fontosnak, hiszen tudjuk, hogy az egész BősNagymaros ügye milyen nagy teret kapott az elmúlt hosszú évek során a magyar politikai közéletben. Tudjuk azt, hogy e gy nagyon szűk pártvezetés döntése alapján született a '77es szerződés - az akkori akadémiai vezetés egyetértésével , és '77 után mindent elkövettek annak érdekében, hogy a szakmai érvek a létesítménnyel szemben ne kapjanak nyilvánosságot. Viszont az is tény, hogy a '80as évek második felében - de még a '90es évek elején is - a pártpolitikai szempontok meglehetősen nagy körben átitatták az egész ügyet, és végső soron megakadályozták a megfelelő kompromisszumok keresését. Tudjuk jól, hogy olyan véleménye k is
