Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP):
958 ezeknek a jogi rendezése is hiányzik egyelőre. Mindenesetre egy jó eszközt már a kezünkbe kaphatunk, amely a hegyközsé gi törvénnyel együtt, hangsúlyozom: együtt annak a most bekövetkező módosításaival, jó anyagi és eljárásjogi rendezettséget adhat, és ha ennek a végrehajtása megfelelő módon ellenőrzésre kerül, akkor már csak az az egy dolog hiányzik, miszerint a büntetőjo g eszközeit kell alkalmassá tenni arra, hogy megfoghatók legyenek azok a problémák, amelyekről olyan sokat és olyan szomorúan beszélünk. Amikor a múlt héten egy azonnali kérdésre adott válaszában a miniszter úr kénytelen volt azt mondani itt a Házban, az o rszág nyilvánossága előtt, hogy 1 millió hektoliter hamisított bor kereng az országban, és ez a legfőbb oka annak, hogy eladhatatlan borkészletek vannak, akkor azt hiszem, ez - a hidegrázáson túl - minden jó érzésű törvényhozót arra sarkallt: úgy vegyünk r észt ennek a törvénynek az előkészítésében, vitájában, hogy ez megszülessen, és ne álljunk kétes lobbyérdekek mellé. Ezt én nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, mert akik ebben a kérdéskörben járatosak, tudják, miről van szó. Nagyon nagy baj lenne, ha ez a törvény nem úgy születne meg, ahogy készül - nem az előkészítésről beszélek, hanem már az előterjesztésről és arról a módosítójavaslatcsomagról, amelyet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa volt szíves elkészíteni, és amelynek a vitájában többen is részt vett ünk annak érdekében, hogy ezek a javaslatok vállalhatóak legyenek, remélem, merem remélni, többpárti képviselői módosító indítványok formájában. A mezőgazdasági bizottság ülésén vitatkoztunk arró l, hogy melyik lenne a gyorsabb megoldás: megkérni a kormányt, hogy vegye vissza, vagy pedig felvállalni ezeknek a szakma által prezentált módosító indítványoknak a beépítését. Rövid vita után arra az álláspontra jutottunk: ne engedjük, hogy elmenjen az id őben ez a javaslat, hanem vállaljuk fel ezt a munkát. Én a Magyar Demokrata Néppárt nevében is azt ígérhetem: annak ellenére, hogy nem jó, ha egy törvényt hellyelközzel át kell írni, de mivel itt a cél a fontosabb, ezt a munkát föl kell vállalnunk. Ehhez - örömünkre - hozzájárulnak azok a szigorodó hegyszabályok, amelyek a hegyközségi törvény módosításában megjelennek. Ha megengedik, ezekről szeretnék közölni néhány gondolatot. Két olyat, ami bírálat; és azt hiszem, úgy helyes, ha az örömünknek is kifejezé st adunk azzal, hogy ebben a törvényjavaslatban vannak olyan módosítások, amelyeket az eltelt csaknem három év hozott magával mint gyakorlati tapasztalatot. Nagyon jó, hogy az igazgatási szabályok egyszerűbbek lesznek; egyszerűbbek, de a professzionális kö zigazgatás rendszerébe beilleszkedni tudók, mert itt végül is közfeladatokat lát el ez a köztestület, és úgy illik, hogy minden elemében csatlakozzon a közigazgatás egész rendszeréhez. A borhamisítás szempontjából - ha mindig azt tűzzük ki elérendő célként , hogy ezt meg tudjuk fogni - nagyon fontos, hogy a hegyközségi törvény módosításai közt szerepel olyan, amelyik a hivatalos személynek kijáró büntetőjogi védelmet adja meg a hegyközségben ilyen minőségben eljárónak is. Talán ez is segít fokozni a visszata rtó erőt. Nagyon nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a kamarai, hegyközségi tagság párhuzamossága rendeződni látszik ezzel a módosítással, valamint annak is, hogy a hegyközség mint köztestület terméktanácsként ismerendő el. A Magyar Demokrata Néppá rt részéről két javaslatot szeretnék itt most ismertetni. Az egyik mindjárt az ominózus 500 négyzetméteres limitet illeti. Mi nagyon jól megértjük, hogy részben az Európai Unióban is ennyi a limit; azt is megértjük, hogy van olyan gyakorlati tapasztalat, m iszerint egyes családok, úgymond, szétíratták a szőlőbirtokukat, hogy házikertszőlőtulajdonos legyen minden családtag; azt is megértjük, hogy 500 négyzetméteren is lehet árut előállítani. Mégis ez az egyetlen olyan szabály, amely kapcsán azt szeretném jav asolni: ne azonnal csökkentsük az 1500 négyzetméterről 500 négyzetméterre ezt a területet; el lehet vitatkozni azon, hogy ez 800 vagy 1000 négyzetméter legyen. Ne abból induljon ki az előterjesztő, hogy a jogalkalmazó, ha csak lehet, csal,
