Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 24 (302. szám) - A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
952 Tehát itt végül is egy alku van, amit Európa államai általában felajánlottak a szőlő- és borterme lőknek, mégpedig azt, hogy: ti céheket csináltok, ti megmondjátok, hogy ki felel meg a ti kulturális igényeiteknek, a ti címkéiteknek, mi pedig a törvény erejénél fogva biztosítjuk, hogy más ne jusson a piacra. Kegyetlen egy helyzet! Igaziból szőlőn és bor on kívüli ilyesmi csak részben a tejben és részben a biogazdálkodásban, biotermékeknél van, illetve néhány európai országban még cukorban, egyébként nagyon nem szokás. Mégis azt kell mondani, hogy nincs más választás. Márcsak azért is, mert ezt a biblikus hagyományt, ami a szőlő és bor miatt megvan, és az ehhez kapcsolódó egész kulturális fejlődést nem lehet másképp megvédeni, csak akkor, ha ezt az éles határt megtesszük azok közt, akik tartják a hagyományt és azok közt, akik nem. Hogy ez a dolog kegyetlen sok szempontból, ez biztos. Kegyetlen elsősorban azért, mert mindaz, aki hozzászokott a slendriánabb játékhoz, hirtelen nehéz helyzetbe kerül, tudniillik le kell újra tapogatnia, hogy mennyire kell slendriánságát feladnia, mennyire kell a szabványokhoz és normákhoz visszatérnie. Ha túl gyorsan tér vissza, veszít azzal szemben, aki lassan tér vissza. Ha nem tér vissza, akkor vajon el tudjáke kapni - ez az egyik kör. Ezért muszáj nagyon bezárni a lyukakat. Nos, bezárni a lyukakat meg csak olyan kegyetlenül l ehet, ha mindenkit, aki a nyílt piacra kerülhet, bevonunk a körbe, és nem engedünk belőle kivételeket, egyébként egyszerűen nem fog menni a dolog. És hogy mennyire gyorsan kell ezt megtennünk, azt pontosan tudjuk akár a Kiskörös környéki gazdák tüntetéseib ől - hogy mekkora bajt csinált nekik, és tudjuk, ma is mekkora bajuk van amiatt, hogy sok normaszegő elvitte előlük a piacot , akár az osztrákok régebbi tapasztalataiból, akiknek bizony három év kemény rendcsinálás kellett ahhoz, hogy megint meg tudjanak jelenni a '88as botrány után az exportpiacon. Tehát muszáj kegyetlenül játszani, akkor is, ha ez rengeteg veszéllyel jár. De pontosan látnunk kell, hogy annyiból jobb ez a modern céh a régi céhnél, hogy tartalmazza a forgalmazókat, feldolgozókat is és nem csak a szőlőtermelőket. Ezzel lehet ugyanis biztosítani, hogy egyik oldalon se legyen lyuk a rendszerben. Azt mondta Gyimóthy úr, hogy ez persze veszélyes, mert ha erős partnerek és gyenge partnerek egy közösségbe kerülnek, akkor az erősebb szava önkéntele nül jobban számít. Ő azt mondta, hogy monopólium, ami itt nem helyes szó, de mindenesetre az igaz, hogy a befolyásosabb, a többieket részben függésben tartó szereplő túl erős tud lenni a közösségben. Lássuk be azonban, hogy alapvetően a forgalmazók és feld olgozók korlátozását jelenti ez a céhbe kényszerítés, sokkal nagyobb lenne a szabadságuk, ha céhen kívül létezve, alternatív csatornáik is lennének a piacba kapcsolódásra, ami kikerüli a hegyközségi rendszert. Másik oldalról az persze tény, hogy aki gazdas ágilag erősebb, az egy céhen belül is erősebb. De nem hiszem, hogy erről a céh tehet, ez egyszerűen szomorú tény. A problémák, mint ahogy az eddigi hozzászólásokból látszott, gyakorlatilag éppen technikaiak. Abban, hogy zárttá kell tenni a kört, hogy nem l ehet kaput csinálni, hogy a különböző szereplőket egy céhbe kell tenni, és abban, hogy szigorúan ellenőrzöttnek, szigorúan normázottnak kell lenni mindenben, ebben egyetértés van. A problémák technikaiak, amelyek egy része abból fakad, hogy kik tartoznak b ele egyegy borvidékbe, miért épp úgy van körzetesítve, ahogy van. Másik oldalról abból fakad, hogy megfelelő szinten történike a döntéshozás, például hogy milyen fajtákat lehet ültetni, milyen borfajtákkal lehet megjelenni, milyen címkéket lehet használn i, mindig a megfelelő helyen dönteneke. Ebből fakadnak az egyik típusú problémák. Másik típusú problémák azok, hogy technikailag bírhatóe mindaz a lecke, ami a rendszer szereplőinek kiosztódik ez által a törvény által. Mivel nem vagyok se szőlész, se bor ász, nem óhajtok ezekbe belemenni, nem is lenne helyes, tudjuk, hogy még most is készülnek olyan csomagok, amelyek teljesen indokoltan befogadhatók a törvényhozás által. Egy dolgot szeretnék itt említeni. Ha az OBI, az Országos Borminőségi Intézet úgy van a rendszer tetején, hogy gyakorlatilag a saját laborkapacitásaira, emberkapacitásaira támaszkodik csak, akkor képtelenség, hogy meg tudja oldani a feladatot - ez az egyik. Másrészt nagyon helyes lenne, ha abban is követnénk az európai gyakorlatot, hogy akk reditált laboratóriumok részt vehetnek a rendszerben.
