Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 9 (295. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
95 művelőnek előnye legyen, vagy legalábbis ne legyen hátránya a tulajdonhoz való jutásban, ebben mindenki egyetértett. Mégis, m ióta kirobbant a mi rendszerváltásunk, a földtulajdonnal kapcsolatos szabályozásunk általában fütyül a művelő szempontjaira, sőt a művelés szempontjaira is. Amikor '93ban nagyon sokan úgy fogalmaztak, hogy a rendszerváltás áldozata már megint a falu és a mezőgazdaság, ez igaz volt; amikor ma is sokan úgy fogalmaznak, hogy a politikai rögeszmék miatt nem lehet elég gyorsan újrarendezni az agrárviszonyokat, ez is igaz; mert mindig sikerül előszednünk egyegy olyan politikai rögeszmét, amelyik majorálja, eléb e megy, mintegy földbe döngöli a mezőgazdasági szempontokat, földbe döngöli a falu érdekeit. 1991ben sikerült uralomra juttatni azt az elvet, hogy a magántulajdon szentsége miatt nem az az érdekes, hogy ki él a faluban, nem az az érdekes, hogy ki él a mez őgazdaságból, hanem az az érdekes, hogy kinek a szüleinek volt valaha földtulajdona, így aztán a mezőgazdasági termelőktől elindult messzire a földtulajdon. 1993ban már nem lehetett elkerülni, hogy a földtulajdonszerzést mindenféleképpen szabályozza az ál lam, és akkor a kormány - mind az Antall, mind a Borosskormány - egy olyan törvényjavaslatot terjesztett be, amely tudomásul vette azt a kettéválást - amely bekövetkezett vagy bekövetkezőben volt már akkor a tulajdonosztás miatt , hogy mások lettek a tu lajdonosok és mások élnek a mezőgazdaságból. Nagyon jól tudjuk, hogy éppen amiatt, mert a kárpótlási törvényben a kisgazda elvek érvényesültek és a volt tulajdonosok leszármazottai kapták a földet, jelentősrészt megmaradtak a szövetkezetek, és éppen emiatt azok, akik komolyan gazdálkodni akartak, kénytelenek voltak társaságokat létrehozni és bérletekkel alapozni meg a maguk gazdaságait. Ezért van az, hogy ma a tíz hektár fölött gazdálkodók 80 százalékban bérletre utalódnak. Természetes volt, hogy azok a tör vényjavaslatok, amelyeket akár az Antall, akár a Borosskormány előkészített, tisztelték ezt a tényt, és eszükben sem volt különbséget tenni földtulajdonszerzési jog szerint a társasági vagy szövetkezeti formában és az egyénileg, családilag működők közöt t, hiszen ez azt jelentette volna, hogy a művelők 60 százaléka a saját természete szerint nem szerezhet földtulajdont. Az is természetes, hogy amikor a szakadár kisgazda csoport által javasolt módosítások megindultak 199394ben a földtörvényhez, akkor egy ideig még a kormánypártok komolyabb tagjai is ellenálltak ennek, és az akkori ellenzéki pártok - köztük a Fidesz - teljes természetességgel szembe mentek azzal, hogy maga a földtörvény teremtse meg azt az egyedülálló igazságtalanságot, hogy a föld 60 száz alékát művelők nem vehetnek tulajdont. Ma ez a törvénymódosítás mit mond? Annyit mond, hogy azok, akik már több éve földet művelnek, igen korlátozott mértékben akkor is vehetnek földet, ha társasági formában működtetik azt. Miért vált ez ki ekkora ricsajt? Azért, mert most sikerült egy másik rögeszmét előszednünk. Ahelyett, hogy azt néznénk, mi jó a falunak és a mezőgazdaságnak, kitaláltunk egy másik rögeszmét, hogy magyaré avagy külföldi a tulajdonos. Nem azt nézzük, hogy ki a spekuláns és ki a művelő, ne m azt, hogy kinek a tulajdonszerzése segít stabilizálni a magyar földbirtokokat és teszi lehetővé bennük a beruházások növekedését és a hosszú távú berendezkedést, nem azt, amit minden európai jogi norma néz, hanem helyette találtunk egy újabb rögeszmét. R áadásul ez az újabb rögeszme - hogy vajh külföldié vagy vajh magyar - azért irtó veszedelmes, mert nagyon jól tudjuk, hogy a spekulációs célú földszerzés tőkeforrásait nem lehet ellenőrizni. Csak a tisztességes, nyílt befektetőt lehet! Valójában azt mondo m, hogy bárki nyugodtan spekulálhat a földdel, annak azonban, aki gazdálkodik, nem lehet világos és nyílt tőkéstársa. Baromság az egész! (Derültség és taps. - Közbeszólások.) Az az igazság, hogy amikor a falu és a mezőgazdaság szempontjait teljesen mellőzi a földtulajdonnal kapcsolatos törvényhozás, akkor rendkívül veszedelmes, ha egy újabb külsődleges
