Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP):
866 Ház elé. Azt viszont még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ha ebben a kormányzati ciklusban má r nem is lesz idő rá, de remélem, nem kell sokat várni arra, hogy a közalkalmazotti és a köztisztviselői szféra azonos törvényben, azonos feltételek melletti szabályozást kapjon. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Gyárfás Ildikó képviselő asszonynak, MSZP; őt Várnai László követi. GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A munka világában reformértékű változás következett be, amikor 1992. július 1jén a korábbi egységes munka tör vénykönyve helyett életbe lépett a három, különböző szférában dolgozó munkavállalók jogviszonyát szabályozó törvény. A közszolgálatban dolgozók munkajogi törvénye, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény legfontosabb célkitűzése a pre ambulumban kerül megfogalmazásra, mely szerint: a társadalom közmegbecsülését élvező demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitikasemleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező pártatlan köztisztviselők intézz ék. Azt mindannyian tudjuk, akik a közigazgatásban dolgozunk, hogy ezt a törvényt a hatálybalépése pillanatában sem fogadta kitörő örömujjongással a köztisztviselői kar, mert nem váltotta be a hozzá fűzött remé nyeket. El kell ismerni, hogy a közigazgatásban dolgozók a nagyobb védettség, a kiszámíthatóbb előmeneteli rendszer, a garantált illetményszabályozás előnyeit élvezhetik, de már akkor látszott, akkor tudtuk, hogy a köztisztviselővel szemben megfogalmazott elvárás nincs arányban a nyújtott előnyökkel, az erkölcsi és anyagi elismeréssel akkor, ha azt a gazdasági szférában foglalkoztatottak jövedelmi viszonyaival hasonlítjuk össze. Az elmúlt öt év tapasztalata birtokában csak üdvözölni tudom, hogy e törvény át fogó felülvizsgálatára sor került, s most a parlamentnek módjában áll pótolni, megváltoztatni vagy kijavítani mindazt, ami a gyakorlati alkalmazásnál nehézséget jelentett, vagy a társadalmi folyamatok változása miatt újrafogalmazást igényel. A törvénymódos ítási javaslat néhány, általam lényegesnek tartott szabályozását kívánom kiemelni, s a tisztelt képviselőtársaim figyelmét ráirányítani. Örömmel tapasztaltam, hogy bár nem kerülhet sor az illetményrendszer teljes körű reformjára, de a javaslat tartalmaz né hány olyan, minőségi munkára ösztönző, a személyi állomány kvalifikáltságát elősegítő elemet, mint például a képzettségi pótlék, a címadományozás kiszélesítése, az önkormányzatoknál az illetménykiegészítés bevezetésének lehetősége, a felső fokú nyelvpótlék emelése, a rendszeres továbbképzések szervezése. (21.50) A köztisztviselői álláshelyek betöltésének módját a javaslat a munkáltatói jogkör gyakorlójára bízza. Meg vagyok győződve arról, hogy minden munkáltató saját jól felfogott érdeke, hogy hosszadalmas pályáztatási folyamat nélkül is szakmailag a legfelkészültebbet, a legalkalmasabbat válassza munkatársának a munkaerőkínálatból. Sajnos el kell mondani, hogy nem igazán vonzza a pálya a kvalifikált szakembereket, még ott sem, ahol általános munkaerőtúlkí nálatról beszélünk. "Nyilvános közzététel és pályázat" alcím alatt szabályozásra kerül, hogy a vezetői és köztisztviselői álláshelyek megüresedéséről 15 napon belül tájékoztatást kell küldeni a Belügyminisztériumnak. A Belügyminisztérium a megüresedett áll áshelyet hivatalos lapjában közzéteszi. Az e megoldást motiváló, segítő jószándék értékelendő, de túlzottnak tartom ezt kiterjeszteni valamennyi köztisztviselőre. Megfontolásra javaslom, hogy csak a megüresedett vezetői munkakörökre legyen kötelező a tájék oztatás. Meggyőződésem, hogy amikorra megjelenik az üres állás a BMközlönyben, az ország túlsó végén lévő ügyintézői munkakör már rég betöltésre került.
