Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 23 (301. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
722 felügyelőbizottsági ellenőrzések, és kisgyerekkorában van még a könyvvizsgálat, ami az államháztartás nem minden alrendszerében terjedt még el. Itt tehát arról van szó, hogy az Állami Számvevőszék mindezeket az ellenőrzési feladatokat képtelen egyedül megoldani, nem is lenne feladata, hiszen a világ korszerű számvevőszékei is úgy működnek, hogy egy többszintű ellenőrzési rendszernek vannak úgymond a tetején. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék egy új problémára is utalni - az államtitkár úr expozéjában ez is említésre került , ez pedig a kincst ári egységes számla egyenlege. Ebben a kérdésben valóban vita volt, vita lesz talán még a későbbiekben is, bár itt a vita heve közel sem olyan, mint amilyen a korábbi években egyikmásik kérdésre jellemző volt. A mi álláspontunk az, hogy az Országgyűlést e lőzetesen is tájékoztatni kell a monetáris politikának azokról a várható költségeiről, amelyeket úgymond a kincstárnak, a kincstáron keresztül kell megfizetni, utólag pedig különösképpen el kell erről számolni, hiszen itt arról van szó, hogy százmilliárdos nagyságrendű állampapírkibocsátásra került sor, ami a tételes jogot nem sérti, hiszen semmiféle ilyen tiltás nincs a hatályos törvényekben a pénzügyi kormányzat számára. Emögött azonban olyan jelentős mozgások vannak, hogy erre a mi álláspontunk szerint célszerű lenne felhatalmazást kérni az Országgyűléstől, és amikor a kincstári egységes számla likviditásának kérdése a zárszámadásban szóba kerül, akkor tételes elszámolást adni róla. Hiszen a másik oldalról nézve úgy látjuk, hogy itt összemosódik a pénzüg yi rendszer két alrendszere: a monetáris és a fiskális alrendszer, a funkciók keverednek, és nem látszik világosan és tisztán, hogy végül is mi mennyibe kerül, vagy miért annyiba került, amennyibe éppen a kincstári kifizetések ezt mutatják. Tisztelt Ország gyűlés! Végezetül, de nem utolsósorban szeretnék szólni a számviteli elvek érvényesüléséről vagy nem teljes körű érvényesüléséről az államháztartási gazdálkodásban. Ezeknek az elveknek a többsége 500 éves, tehát eléggé letisztultak, bár korántsem olyan egz aktak, mint a természettudományos törvények. Azonban a teljesség, a valódiság, az összemérhetőség, a bruttó elszámolás és a tovább sorolható számviteli elvek számonkérése, azt gondolom, egy jogállamban időszerű és jogos, amikor mi ezeknek az elveknek a mar adéktalan teljesítését tesszük szóvá az ellenőrzés során. Tisztelt Országgyűlés! Azt mondhatjuk, hogy sérültek ezek a számviteli elvek az elmúlt évi gazdálkodás során is, ez akkor is szót érdemel, ha elismerjük, hogy sok ponton javulás is megállapítható. S érültek például azoknak a mérlegeknek az el nem készítése miatt, amelyekről részben az államtitkár úr is említést tett, de hangsúlyoznom kell, hogy egy mérleg nem lehet valós akkor, ha azt tételes leltár nem támasztja alá, vagy a megszüntetett állami pénza lapoknak a fejezetekbe történő integrálása nem lehetett teljesen korrekt akkor, ha hiteles zárómérlegek ezt nem támasztják alá és így tovább. Nem kívánom ezeket sorolni, hiszen a jelentésünkben sajnos, nagyon sok olyan példa szerepel, ami a számviteli elve k nem teljes körű érvényesülését illusztrálja. Az Állami Számvevőszék - mint közismert - nem végez könyvvizsgálatot. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert ha mi használnánk azt a terminológiát, amit a könyvvizsgáló használ, amikor egy társaság mérlegét, a pé nzügyi beszámolóját minősíti, akkor használhatnánk olyan jelzőket, hogy hitelese a zárszámadás, vagy a Számvevőszék elutasítani javasolja a zárszámadási jelentést. Azt gondolom, hogy sem az egyik, sem a másik álláspontot nem tudnánk megfogalmazni - nem is kell, hála istennek, hiszen nem végzünk könyvvizsgálatot , hanem vagy függő minősítést kellene mondanunk, vagy korlátozottan hiteles minősítést kellene mondanunk, miként ezt teszik a könyvvizsgálók azokkal a társasági mérlegekkel, amelyeket ellenőriztek. A függő vagy korlátozottan függő minősítésből akkor lehet hiteles vagy a hiteleshez hasonló, jobb minősítést elérni, ha azokat a javaslatokat, amelyeket tettünk, a pénzügyi kormányzat megfontolja és megvalósítja. Egyébként befejezésül én is szeretném mege mlíteni: egyetértek az államtitkár úrnak azzal az értékelésével, hogy a pénzügyi kormányzat és az Állami Számvevőszék munkatársai között javuló és korrekt szakmai együttműködés volt. Nem voltak olyan jelentős szakmai viták - leszámítva a kincstári egységes számla kérdését, de úgy gondolom, emögött jelentős közgazdasági, sőt elméleti
