Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1996. március 1. és 1997. március 10. közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának 1996. március 1. és 1997. március 10. közötti tevékenységéről szóló... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
671 Nos, é n nem azt akarom állítani, hogy a közszolgálati médiumok működésére, bármely közcélra annyi pénz van ebben az országban, mint amennyit szeretnénk vagy mint amennyit valamilyen ideális állapotban kívánatosnak tartanánk. De arra azért fel szeretném hívni a f igyelmet, hogy a médiatörvény arra jó volt - még ha utána költségvetési vitákon harcoltunk is ezért , hogy bizonyos mechanizmusokat léptessen életbe. Tehát arra nem ad lehetőséget, hogy a kormány, ha úgy tetszik, válogasson a három közszolgálati médium kö zött, és a neki tetszőnek egy kis plusz zsebpénzt adjon, a neki nem tetszőnek pedig valahogyan elvegyen a pénzéből. Hogy ezek a mechanizmusok érvényesülteke száz százalékig, és a mechanizmusok érvényesülése elég volte a közszolgálati funkciók kellő ellát ására, illetve különösen a tévé esetében a múltból hagyományozott adósságterhek rendezésére, ezen valóban lehet vitatkozni. De ha úgy tetszik, a szoros finanszírozás és a nagyon szigorú financiális szemlélet érvényesítését már csak a médiatörvénynek köszön hetően is a költségvetés, ha úgy tetszik, pártatlan módon, tehát nem az egyes médiumok között kivételt gyakorolva tudta végrehajtani. A harmadik dolog részben a gazdálkodással függ össze és a tulajdonosi felelősségről szól. Ez egy kicsit összefügg Kovács A ndrás kuratóriumi elnök mondandójával is. Kétségkívül lehet és kell is arról elmélkedni - ebben a vitában voltaképpen ennek volna helye, és a költségvetési bizottság előadója ezt részben meg is tette , hogy a rendelkezésre álló eszköztárral élte eléggé a kuratórium az egyes médiumok, most konkrétan a Magyar Televízió esetében, hogy a szigorúbb gazdálkodási rendet megkövetelje, és a rendelkezésére álló tulajdonosi eszközöket használja. Én is látnék még lehetőségeket erre, hiszen éppen ezért szólt úgy, ahog y Kósa Ferenc ismertette is, a kulturális bizottságnak az a javaslata, hogy a kuratórium még térjen vissza arra, hogyan tudja ezeket az eszközöket használni. De, azt hiszem, még egy dolgot figyelembe kell vennünk éppen annak szellemében, amit Lányi Zsolt ú gy mondott, hogy kiki legyen önkritikus is. A médiatörvény bizonyos fokig talán meg is fogta, kicsit mérsékelte is a kuratórium lehetőségeit a tulajdonosi felelősség gyakorlásában. Természetesen én sem gondolom azt, hogy egy nagyon nehéz és hosszú, többév es folyamatban többpárti egyetértéssel létrejött médiatörvényt most minden egyes kifogásnál rögtön módosítani kell. De azért ez a vita alkalmat adhat nekünk és a jelen lévő tisztelt kuratóriumi elnököknek és tagoknak arra, hogy végiggondoljuk, ha egyszer m égiscsak hozzányúlunk, akkor melyek azok a pontok, ahol érdemes újragondolni a dolgot. Én egyre már utaltam itt a politika közelsége és távolsága tekintetében. A tulajdonosi felelősség ügyében három olyan pontot látok, ahol, ha ma fogadnánk el a médiatörvé nyt, bizony lehet, hogy módosító javaslatokon gondolkodnék, és kiteljesíteném a kuratóriumok tulajdonosi felelősségét vagy ennek a lehetőségét. Ez a három dolog a következő: az egyik - és erre utalt itt a költségvetési bizottság előadója is - a kuratóriumo k összetételéből adódik. A parlamentet a médiatörvény elfogadásakor az a nagyon helyes és üdvözítő elv vezette, hogy a kuratóriumi elnökségekben valamilyen módon képviselt politikai pártokon túl a társadalmi szervezetek, egyházak és egyéb civil szervezetek is delegálhassanak képviselőket a kuratóriumokba. Azt hiszem, ez egy helyes elv volt, és fontos vívmánya a médiatörvénynek. Ugyanakkor eme szervezetek nagy száma miatt a médiatörvényben nem találtunk más megoldást, mint ezt az évenkénti rotációt, és a mai tapasztalatok alapján valóban elgondolkodtató, ahogy Francz Rezső is mondta, hogy az egyéves jelenlét egy ilyen bonyolult intézményben, mint amilyen egy médium, vajon elég tapasztalatot és kellő judíciumot adhate a társadalmi szervezetek képviselőinek, p éldául egy üzleti terv vagy valóban nagyon fontos és folyamatos átlátást igénylő gazdasági kérdések megítélésében.
