Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
630 fontos tanulságokat világít meg. Ezzel az üggyel a rendszerváltás befejezésének az egyik mozzanatához érkeztünk el. Mint a sajtóból is értesülhettek róla, Bulá nyi György 1945ben hozta létre az első magyarországi Bokorközösséget, amely bázisközösségként jött létre, és elsősorban a fegyveres katonai szolgálat elleni lelkiismereti tiltakozásból kiinduló parancsmegtagadókat és tiltakozókat egyesítette. Teljesen te rmészetes, hogy a pacifikus nézetek kérdésében teljes társadalmi konszenzus sem akkor nem volt, sem később nem alakult ki. Mindig is voltak a pacifizmusnak ellenzői, és voltak lelkes hívei. Semmiféle konfliktus az egyházi hierarchia és a bázisközösségek, a lelkiismereti okból katonai szolgálatot megtagadók között nem jött volna létre, ha közbe nem lép a hatalom. Az 1949es kommunista hatalomátvétel után Bulányi György ellen hamarosan büntetőeljárást indítottak, és a demokratikus államrend megdöntésére irány uló szervezkedés miatt életfogytiglani börtönre ítélték. Szabadulása után azonban ismét kapcsolatba lépett azokkal a főként fiatal értelmiségiekkel, akik a lelkiismereti szabadságra hivatkozva a fegyveres katonai szolgálat megtagadása mellett érveltek, és a vallásgyakorlás kollektív módon, alulról szervezett, egyesületekben történő gyakorlásának a jogáért síkra szálltak. A hetvenes években újra elindult Magyarországon a bázisközösségi mozgalom, és az akkori államhatalom - a hatalmi eszközeit teljes súllyal latba vetve - az egyházi hierarchiát arra kényszerítette, hogy lépjen fel a mozgalommal szemben. Megtiltották klerikusoknak, papnövendékeknek, hogy bázisközösségi összejöveteleken egyáltalán részt vegyenek. Aki ezt mégis megtette, azt súlyos büntetéssel sú jtották. Nem egyházjogi vitáról, nem teológiai kérdésekről volt szó. A fogódzót a hatalom számára az adta, hogy a fegyveres katonai szolgálat lelkiismereti okból történő megtagadása akkor törvényellenesnek minősült. Erre hivatkozva kényszerítették az egyhá zi hatóságokat arra, hogy végül is 15 évvel ezelőtt Bulányi György piarista szerzetest a nyilvános papi ténykedéstől eltiltották. Ez egy fájdalmas fejezete volt a magyar katolikus egyház történelmének, és a rendszerváltás megkérdőjelezte ennek jogosultságá t. Ez a parlament a rendszerváltás után megalkotta azt a vallásszabadságról szóló törvényt, amely Európában minden kritikát kiáll. Még a reformkommunista parlament 198990ben kidolgozott és elfogadott egy olyan egyesülési törvényt, amely az egyesülési jog szabad gyakorlását szintén minden igényt kielégítő módon biztosítja. Örömmel veszik tudomásul mindazok, akik Bulányi György egyéni pályafutását figyelemmel kísérték, hogy ezek a fájó konfliktusok lezárultak méltó elégtételt kapott. Az ügy szolgáljon tanul ságul minden politikus és minden állampolgár számára, hogy a lelkiismereti szabadság gyakorlása és az egyesülési jog szabadsága olyan érték, amit a mindenkori államhatalomnak, a mindenkori törvényhozásnak és kormánynak tiszteletben kell tartania, és ezt az értéket nekünk is óvnunk kell. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárti padsorok kivételével.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Zoltán államtitkár úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönö m, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen a római katolikus egyház belügye a római katolikus egyház tanítása, fegyelmi eljárási rendje, és az, hogy az egyes tanításokkal szembeszegülőkkel szemben milyen fegyelmi eljárásokat enged meg vagy nem enged meg. Az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos elve értelmében ebbe a kormánynak nemcsak beleszólása, de természetesen kommentárja sem lehetséges. Mindazonáltal annyi idekívánkozik - mert úgy gondolom, a konkrét ügyön túlmutat , hogy a kormány örömét fe jezi ki a tekintetben, hogy a római katolikus egyházban is és a római katolikus egyház magyarországi
