Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 22 (300. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
618 tárgyalópartnereinek... (Dr. Szabó Zoltán: Hogy segítsen összeveszni mi nket a románokkal!) , így a szlovák miniszterelnöknek is, hogy a két ország kapcsolatának javítása a határon túli magyarság sorsának függvényében javítható. Ezért tisztelettel javasoljuk önnek, hogy hívja össze a magyarmagyar csúcstalálkozót, és tegye nyom atékkal világossá a szlovák miniszterelnök számára, hogy csak a határon túli magyarság sorsán keresztül javítható a két ország kapcsolata. Várjuk tisztelettel intézkedését, miniszterelnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szekeres Imre frakcióvezető úrnak, MSZP. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy magyar közmondás: utólag könnyű okosnak lenni. De aki az 1970es évet átélte, és figyelemmel kísérte a politika történéseit, má r akkor láthatta, hogy valami olyan fontos változás következik, amely a második világháború utáni Európa történetének egy lényeges fordulata. Talán még emlékeznek arra a híradófelvételre vagy fotóra az újságokban, amikor Willy Brandt - a német szociáldemok rata, akkori német kancellár - Varsóban járt, megkoszorúzta a varsói gettófelkelés emlékművét, és fejet hajtott az áldozatok előtt. Az a politika, amelyet egész Európa a keleti politikának, Willy Brandt keleti politikájának nevez, nagyon jelentős fordulat volt, és megváltoztatta Európa politikai helyzetét. E politika bölcsessége, távlatos gondolkodása s nem tanulság nélküli tapasztalatai meggyőződésem szerint minden magyar politikus számára, legyen kormányon vagy ellenzékben, rendkívül fontos tanulsággal sz olgálnak. Ez a tanulság akkor is és most is egy kérdés formájában fogalmazható meg: elvágjuke a keletre vezető szálakat és azzal az ott élő honfitársainkat, vagy nyissunk, tárgyaljunk, kompromisszumokat keressünk? Brandt és a német szociáldemokrata politi ka hosszú távra, és nem választási kampányra gondolva az utóbbi mellett döntött, és a történelem igazolta e döntés helyességét. A rendszerváltás óta a magyar kormányok hasonló dilemma előtt állnak. Északon és délen, keleten és nyugaton magyar emberek élnek , akik nem magyar állampolgárságúak. A kérdés az, hogy akkor cselekszünke helyesen, ha merev politizálással, felelőtlen nyilatkozatokkal nehezítjük helyzetüket, vagy ha keressük a kompromisszumokat, ha kicsiny, de a helyzetet mindig javító megegyezések ré vén érünk el eredményeket. Számomra ez az utóbbi út a helyes. Orbán Viktor képviselő úr a minap ezt nem így gondolta. Nyilatkozott, és amit mondott, olyanná válhat, mint Erisz almája. A magyar kormány külpolitikáját bírálva ugyanis viszályt szíthat, és meg akaszthatja azt az ígéretes, de zökkenőkkel teli haladást, amelyet a románmagyar alapszerződés aláírása és különösen a jelenlegi román koalíció választási győzelme után elértünk. Az RMDSZ kormányzó párttá válása és az ebből is következő eredmények elgondo lkoztathatnák. Amit mondott, az ebben a helyzetben - Talleyrandnal szólva - több mint bűn, ez már hiba. (Moraj az ellenzéki pártok soraiból. - Közbeszólások a jobb oldalról: Szégyelld magad!) (15.50) Amit pedig itt most hallottunk az egyik előttem szóló f rakcióvezetőtől, hogy Horn Gyula tehet Trianonról (Derültség.) , az a Horn Gyula, aki 1932ben született (Dr. Torgyán József: Még ezt sem értetted meg, te szerencsétlen! - Derültség.) , a trianoni döntés pedig 1919ben történt. Horn Gyula sok mindenre képes, de azért erre nem. És hadd adjam át egy orvos képviselőtársam tanácsát az egyik előttem szóló frakcióvezetőnek: mielőtt gombát eszik, vizsgáltassa meg orvossal. (Derültség. - Dr. Torgyán József: Te meg ne a hajad növeszd! - Derültség.)
