Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
541 Mivel a NATOcsatlakozást veszélyezteti a kormányzatnak a lépése, ezért szükségesnek vélem foglalkozni, akár deklaráció szintjén, az euroatlanti integráció e fontos kérdésével. Ezen belül is természetesen van különbség, hiszen a világ és a Nyugat, ha lassan is, de most már feldolgozza a délszláv háború tanulságait, amelyben n égy éven keresztül azt láthattuk, hogy az egykori Jugoszlávia haláltusájában milyen lassan született döntés, és milyen szervezet, milyen közösség volt képes végül is a döntést meghozni, amely ténylegesen a helyzet rendezése irányában segített. Ezért emléke ztetni szeretnék arra, hogy Holbrooke úrnak a budapesti nyilatkozata alapján úgy tűnik, hogy NyugatEurópa képtelen volt a Balkánválságot kezelni, csak az Egyesült Államok és Washington irányítása alatt álló NATO volt képes a válságot Európában lecsillapí tani és elrendezni. Az európai államok közül Németország állt ki a leghatározottabban a NATO keleti bővítése mellett, Franciaország ezzel szemben erőteljesebben hangsúlyozta a Nyugateurópai Unió meglétét és szerepét. A NATO meglévő struktúrájának fejleszt ését igazolta azonban a tapasztalat. A Varsói Szerződés és a Szovjetunió felbomlása óta vita folyik arról, hogy a szovjet uralom alól felszabadult KözépEurópának milyen helye legyen az új európai biztonsági rendszerben. Az MDF megalakulásától azt vallja, hogy Magyarország jövőjét csak az euroatlanti szervezetek keretében és azok által nyújtott biztonsági mechanizmusok között látja biztosítottnak. Antall József pártelnök és miniszterelnök határozottan képviselte ezt az álláspontot. Miniszterelnökként minde nt megtett, hogy Magyarország közelebb kerüljön a NATOhoz, az EUhoz, a NYEUhoz, valamint más euroatlanti intézményekhez. Tárgyalásain nyugati partnereitől gyorsabb felzárkózási lehetőséget kért, és ebben reménykedett. Érveit a konzervatív politikusok á ltalában többnyire osztották. A nyugati világ azonban akkori tapasztalataink szerint kiváró maradt, hosszú, bürokratikus mechanizmusok indultak be, amelyekben a bővítés melletti politikai akarat néha elhalványodni látszott. Ezt hazai politikai ellenfeleink is látták. A baloldal az ellenünk folyó 1994. évi választási kampányban nyugati elkötelezettségünket is támadta. Azt állították, hogy egy olyan világ felé törekszünk, amely bezárkózik előttünk. Mi úgy tudjuk, hogy ezzel kap csolatos, ennek az öröksége az a népszavazásvita, amely a radikalizmust eszközül használó, kicsiny politikai erőknek kedvez csupán az országunkban. Ez a világos kormányzati vonalvezetés hiányából adódó zavar, és ilyen zavarokat okoz ma a magyar NATOcsatla kozás megítélése, gyakran bizony meglehetősen tisztázatlan fogalmakat vet fel az emberek fejében. Hiszen itt a mai napon már többször is elhangzott, hogy nem mindegy, hogy kik, milyen erők hangsúlyozzák ennek a fontosságát. Keleti miniszterelnök úrnak... ( Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Mindig csak a miniszter!) miniszter úrnak az 1988as tankönyvi hivatkozásaira már történt utalás. A múlt már történetinek nevezhető szembenállásának legfőbb jellemzőjéről azonban nem szabad megfeledkeznünk. A NATO a nyuga ti demokráciák és azok értékeinek védelmét jelentette, a Varsói Szerződés viszont a Szovjetuniónak olyan szervezete volt, amelyben a tagság nem szabad vállaláson, hanem kényszeren alapult, és ezt a kettőt nem lehet összekeverni. Megszüntetése tehát a szaba dságot jelentette KözépEurópának és mindazon népeknek, amelyek a jaltai osztozkodást követően a szovjet birodalmi befolyás alá kerültek. Ezért küzdött olyan határozottan az Antallkormány a Varsói Szerződés megszüntetéséért. A NATO, az EU és a NYEU a demo krácia értékeinek védelmét jelenti, ugyanakkor térségünk számára a lehető stabilitás kialakítását is. Ez azért sem kerül ellentétbe nemzeti érdekeink képviseletével, mert ha a szomszédaink valóban - és nemcsak retorikailag - azonosulnak az atlanti világ ér tékeivel, akkor követni fogják azokat a nyugati példákat, amelyek a nemzeti kisebbségek elnyomása helyett azoknak autonómiáját biztosítják. (0.20)
