Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
523 Ha arra gondolunk, hogy itt nem olyan régen az emberek nagy többsége azt mondta, hogy nem az a fő kérdés, hogy kivonultake az orosz csapatok vagy sem, egy olyan országban, ahol a szuverenitás visszaszerzé sétől még néhány év telt el - és sokan azt mondják, teljesen felesleges, hogy az ország visszanyerte a szuverenitását , valóban nagy kockázatot vállal a kormány vagy a parlament akkor, amikor ilyen kérdésben népszavazást rendel el. Ha olyan ritka pillanat adódik az Országgyűlésben, hogy minden parlamenti párt és parlamenti erő egyetért, hogy Magyarországnak elementáris érdeke a NATOhoz csatlakozni, és mindannyian azt mondjuk, hogy ezt a kérdést nem szabad kockáztatni, és ebben a kérdésben nem szabad vitát nyitni, akkor felelőtlen dolog volt a miniszterelnök úr részéről, és hazardírozás és választási kampányfogás volt bejelenteni. Kedves Szabó Lajos Mátyás képviselő úr, végül is nem vitatom, amit ön korábban mondott ezzel kapcsolatosan, és nem vitatom a Szo cialista Párt választási ígéretének vagy választási füzetének néhány fejezetét, amit valóban hitelesen idézett, de minden párt és a Szocialista Párt választási programjában is szerepelt néhány kérdés, amit nem tudott, nem akart vagy nem valósított meg. Azt hiszem, hogy ez nem hiteles. Hiteles forrás mindenképpen az, hogy amikor Madridban megtörtént ez a bejelentés, a miniszterelnök úr bejelentette, hogy megkérdezik az ország polgárait. Aztán amikor hazaérkezett, gondolom, önökben is felvetődött: mi van akko r, ha nem lesz sikeres ez a népszavazás. De akkor már a kocka el volt vetve, és önök azt mondták, hogy a kétféle népszavazás közül ne érdemi, hanem véleménynyilvánító népszavazás legyen. Valóban akkor teljesen jogosan nemcsak a Fidesz, hanem a választópolg árok többsége is úgy gondolta, hogy ez ilyen súlyos kérdésben a választók lekiskorúsítása, hisz ha már népszavazást mernek kiírni, akkor valóban ügydöntő népszavazás legyen. Itt kezdődött az a csapdahelyzet, amelybe önök lavírozták be saját magukat, de nem csak saját magukat és nemcsak a kormányt, hanem az egész parlamentet és az ország külpolitikai hosszú távú elképzeléseit is. Ezt önök még megtoldották azzal - a kronológiához hozzátartozik : a földkérdésben 1997. augusztus 20án kezdte a Magyar Demokrata Fórum a népszavazást. Ha jól emlékszem, augusztus 28án jött ez a huszárvágás a kormány részéről, ami nagyon tetszetős. Nagyon ügyes, ahogy néhányan mondanák első ránézésre: fogjuk ki itt a választás előtt az ellenzék vitorlájából a szelet, kössük össze ez t a két kérdést, két egészen más természetű kérdést. Valóban, az első pillanatra úgy nézett ki, hogy nagyon ügyes húzás a kormány részéről, azonban beigazolódott az, hogy ez csak látszólagos siker, ez csak pirruszi győzelem, hölgyeim és uraim, kedves kormá nypárti képviselők. Most önök vannak csapdahelyzetben. Ezt a csapdahelyzetet valamiképpen fel kellene oldani. Biztosan nem úgy, hogy veszélyeztessük a NATOnépszavazást, mert meggyőződésem: ahhoz, hogy sikeres legyen a népszavazás, nem elegendő, hogy az el lenzéki pártok és a kormányzó pártok egyaránt amellett voksoljanak és agitáljanak, hogy igennel szavazzanak a polgárok, hanem az is szükséges, hogy el is menjenek az emberek szavazni. Ehhez teljes konszenzusra van szükség a patkó minden oldalán. Ezt a kons zenzust veszélyeztették önök azzal, amikor összekötötték a teljesen más természetű kérdést, illetve amikor önök elkezdték azt a bizonyos választási kampányfogást, amely - meggyőződésem - egyben alkotmányellenességhez is vezet. Bihari Mihály hosszan kifejte tte - és tisztelem az ő jogi álláspontját , hogy itt nincs semmi probléma. Hiába gyűjtöttek össze a polgárok 280 ezer aláírást, kifejtette, hogy ennek különösebb jelentősége nincs a népszavazás szempontjából. Szeretném önöket még egyszer emlékeztetni fels zólalásom két dátumára. Azt mondtam - és ez tény : 1997. augusztus 20án dördült el a startpisztoly, amikor elindult a népszavazási eljárás, az aláírásgyűjtés, és 28án tette meg a kormány azt a lépést, hogy ugyanabban a kérdésben feltett egy másik kérdés t. A képviselőtársaim közül többen hivatkoztak rá, és még egyszer szeretném az önök emlékezetébe vésni a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 36/1993. számú határozatát, de hivatkozhatnék Kukorelli Istvánra és jó néhány jogászra és kiváló alkotmányjogás zra is, hogy bizony az Alkotmánybíróság ezen döntése pontosan erre az esetre vonatkozik. Nevezetesen arra, hogy ha már a népszavazási törvény szelleméből következően egy kérdésben elkezdődik az aláírásgyűjtés - és az alkotmányból is ez
