Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
503 E rdély folytatott valaha, hogy a felette gyámkodni akaró nagyhatalmak kezében egyszerű játéklabda legyen". Tisztelt Képviselőtársaim! 1904hez képest a magyar állam hihetetlenül meggyengült, határaink alig védhetők, és sorolhatnám mindazt a megfontolást, am i számunkra parancsolóvá teszi azt, hogy barátokkal, szövetségesekkel próbáljunk szembenézni az előttünk álló évtizedekkel, évszázadokkal. Merem állítani azt, hogy egy ilyen szövetség a magyar történelemben még nem adódott, mint amit a NATO kínál számunkra , de ezt nehezebb megtanítani, megmagyarázni annak az országnak, amely nem kapott tisztességes történelemtanítást évtizedeken keresztül, és attól félek, hogy a mai iskolarendszer sem igazán alkalmas arra, hogy a kellő történelmi látásmóddal felvértezze maj d a következő nemzedékeket. Mindenesetre meg tudom ismételni - és erre szeretném felhívni képviselőtársaimat is, elsősorban a kormányt és képviselőit , hogy én azt hiszem, ideje a tájékoztatásban nagyobb súlyt helyezni a valódi veszélyekre. Itt szembe kel l néznünk és a magyar népet is szembe kell nézetnünk azzal, hogy pár évvel ezelőtt mennyi rettegés volt ebben az országban, amikor a déli határunk mentén szörnyű háború folyt, embertelen eszközöket bevető háború folyt, és a magyar légteret volt amikor napo nta többször megsértették, amellyel szemben biztonságos védelmet nem tudtunk nyújtani. Félnünk kellett nemcsak attól, hogy nemcsak egyes városainkra hullhatnak bombák, ahogy Barcs esetében meg is történt, hanem attól is, hogy őrültek, szabadcsapatok magyar területre lépnek esetleg olyan kalandor tervekkel, hogy létfontosságú létesítményeinket, esetleg a paksi atomreaktort próbálják megtámadni. Ez nem volt légből kapott félelem, és az akkori magyar kormány nagyon reálisan felmérte, hogy kizárólag a NATO nyúj that számunkra védelmet, és az adott körülmények között ezt a védelmet meg is adta nekünk a NATO. Nem tudott kötelező garanciát vállalni, de azok a szóbeli ígéretek és szóbeli fogadkozások, amelyeket néhai Wörner főtitkár is tett, megtették a hatásukat, me rt az AWACS gépek megjelenésével lényegében egy időben a légtérsértések megszűntek. Azt gondolom, hogy erre is fel lehet hívni a figyelmet, és fel lehet hívni a figyelmet persze arra is, amit szinte tabuként kezelt a kormány, és próbáltak engem is leinteni , lebeszélni, amikor arról beszéltem - nem egyedül , hogy azért minden reményünk és bizalmunk megvan, hogy Oroszország egy megbízható, stabil demokrácia lesz, és bízunk Jelcin elnökben, bízhatunk az utódaiban is talán, de erre garancia nincs. Most pár nap pal ezelőtt Clinton elnök maga is, hogy úgy mondjam, elővette ezt az érvet, amelytől addig Nyugaton is annyira fáztak. Én azt gondolom, ez nem sértő Oroszországra, az orosz népre nézve, hanem figyelmeztető, hogy sajnos Oroszországban megvannak azok az erők , amelyek nyíltan hirdetik azt az agresszív politikát, amely fenyegetheti nemcsak az úgynevezett közelkülföldet, hanem mindazokat az országokat vagy esetleg még többeket is, amelyek valamikor az orosz nagyhatalmi szovjet politika figyelmébe kerültek, ille tve áldozatává váltak. Nem kívánok arról beszélni, hogy a magyar nép döntését befolyásolhatja az is, hogy sokan úgy gondolják, ha egy olyan kormány javasolja ezt a lépést, a NATOba való belépést, amellyel szemben sok ok miatt bizalmatlanok, akkor ez a dön tés - mármint a NATOba való felvétel - nem lehet jó. (20.50) (A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor foglalja el.) Ezt az ellenzék pártjai - és ezen belül a Magyar Demokrata Néppárt - vállalják, hogy minden módon megpróbálják azokat a honfitársainkat is megg yőzni, akik jelenleg fenntartásukat hangoztatják; köztük olyanokat, akik talán kissé furcsa módon évtizedeken keresztül várták az amerikai katonákat, hogy szabadítsák fel az országot a kommunizmustól, és most furcsa módon hirtelen attól félnek, hogy az itt eni IFOR vagy SFOR és a taszári bázis a szuverenitásunkat veszélyezteti. Azt gondolom, hogy a parlament ellenzéki pártjai talán sikerrel tudják ezt a csapatot, e bázis jóhiszemű elemeit, embereit meggyőzni. De nagyon fontos lenne az, hogy a következő nagyo n rövid időszakban a népszavazási felkészülés valahol nagyobb lendületet vegyen, és különösen hogy a
