Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 15 (331. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
4101 ország, mert az életünknek ma már nincs olyan területe, ahol ne gyötörné a gondok tömege a lakosságot. (11.30) Így ki gondolta volna, hogy a harmadik évezred küszöbén, amikor a külügyminiszter úr bejelenti az európai csatlakozás lehetőségének a megkezdését, akkor mi azzal ünnepeljük ezt a valóban jelentős bejelentést, hogy szénszünetet hirdetnek Európa közepén, a harmadik évezred küszöbén Magyarországon az egyetemeken, a főiskolákon, a könyvtárakban, és veszélyeztetik a vizsgák sikerét. A háborús időket idézi, hiszen a szénszünet a háborús időkre volt jellemző, ahogy a z általam korábban tévesen 50 ezerre becsült hajléktalan is, a médiák ugyanis most már mintegy 200 ezer hajléktalanról írnak, adnak hírt, akik a temetők kriptáiban, barlangokban, elhagyott bányákban kénytelenek magukat meghúzni. Külön fájdalmas, hogy ezek között igen sok fiatal is van, állami gondozásból, intézetből kikerült fiatalok, akik egyszerűen értetlenül állnak a jelen kor olyan kegyetlensége előtt, amely egész egyszerűen nem vesz tudomást az ő gondjaikról, bajaikról. Ú gy gondolom, hogy akkor, amikor a külügyminiszter úr az európai útra történő lépésünk lehetőségét felvázolta, nem árt figyelembe vennünk ezeket a tényeket sem, hiszen a szénszünet nem európai sajátosság, nem európai az, hogy az emberek a harmadik évezred k üszöbén kriptákban lakjanak. Ezek után kénytelen vagyok feltenni a kérdést: vane a kormány tagjainak lelkiismerete? (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Kökény Mihály miniszter úrnak. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Frakcióvezető úrnak immáron szokásává vált, hogy itt napirend előtt az átmenet nehézségeit igyekszik felnagyítani; mindenekelőtt szeretnék válaszolni a kérdésére. Természetesen van a kormány tagjainak lelkiismerete, mert természetesen - mint ahogy önnek már napirend előtt elmondtam - foglalkozunk a hajléktalanok gondjaival, sorsával. Természetesen nincsen szó általános csődhelyzetről sem a felsőoktatásban, sem az egészségügyben, nem került sor tömeges elbocsátásokra az egészségügyi intézményekben sem. De amiről konkrétan szeretnék néhány szót szólni a félreértések elkerülése érdekében: szó nincs semmiféle betegellenes offenzíváról. Önök, tisztelt Ház, nyáron úgy döntöttek az egész ségbiztosítási törvény elfogadásakor, hogy a kormány végrehajtási rendeletben szabályozza a beutalóhoz kötött szakrendelések beutaló nélküli igénybevételét, illetőleg úgy döntött a Ház, hogy a beutalástól eltérő intézmény igénybevétele esetén részleges tér ítési díj megfizetése lehetséges és szükséges. Semmi új dologról nincsen szó, eddig is megvolt erre a lehetőség, csupán intézményi hatáskörben volt az, hogy a térítési díj nagyságrendjét meghatározzák. Tisztelt Ház! Tehát szeretném elmondani önöknek, hogy ezután sem kell a betegeknek térítési díjat fizetni sem szakrendelésen, sem kórházban, sem máshol, ha betartják a beutalási rendet. Akkor sem kell fizetni, ha visszarendeli, visszahívja őket az ambulancia orvosa vagy a kórház orvosa. Sürgősségi ellátás ese tén sem kell fizetni, és egy sor beutaló nélkül igénybe vehető szakrendelésen sem kell fizetni, sőt éppenséggel az elmúlt hetekben bővítettük a pszichiátriával ezen szakrendelések körét. Azt hiszem, az viszont mindenképpen indokolt, hogy a betegeket valami lyen módon ösztönözzük a szakmailag kívánatos rendben történő ellátás igénybevételére, hiszen ha például a labordiagnosztika igénybevételére orvosi beutaló nélkül, korlátlanul jogosulttá válnának a betegek, akkor, azt hiszem, ezzel tetemes és megalapozatla n többletköltséget okoznánk a biztosítónak, és természetesen a szabad orvosválasztásból eredő valamennyi többletköltséget egyetlen ország biztosítórendszere sem vállalhatja magáénak.
