Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán):
4085 Nem dohányoztam soha, a családban sem dohányzik senki, úgyhogy könnyű a helyzetem. De legalább MDFes képviselőtársaim valami pozitívumot látnak bennem. (Derültség. - Lezsák Sándor: Meglep!) Ennek a két c soportnak mindaddig, amíg a dohányzás megszűnik - és ez még évszázadokig fog tartani - valahogy együtt kell egymással élni úgy, hogy ez az együttélés elviselhető legyen. Két emlékemet szeretném megemlíteni. Az egyik emlékem hazai: egy jelenlegi képviselőtá rsunkkal - akivel közös volt a munkahelyem, mielőtt képviselők lettünk volna - húsz évig ültem egy szobában, és ő soha meg nem kérdezte tőlem abban az egy szobában, hogy rágyújthate. (15.10) Amikor egy nyugateurópai országban én voltam a vendége egy prof esszor kollégának, bementem a szobájába, megkérdezte, rágyújthate - a saját szobájában, amikor én oda bementem. Ez két mentalitás. Magyarországon - és nemcsak Magyarországon - az előbbi mentalitás az elterjedtebb. Reméljük, hogy ennek a törvénynek a nyomá n ez az utóbbi mentalitás is terjedni fog. Az igazi megoldás persze az lenne, ha a példaadás módján terjedne ez a mentalitás, de lássuk be - és erről Kósa Lajos, meg sokan beszéltek , hogy bár egyelőre amíg a miniszterelnök, meg pártsemlegesek, meg a koal íciós miniszterelnökhelyettes erős dohányosok - meg mostanáig az MDF elnöke is erős dohányos volt , addig magában a példaadásban nem bízhatunk. És ezért elkerülhetetlen, hogy törvényeket is hozzunk. Ez a törvény egy esélyt ad arra, hogy az első lépést me gtegyük azon az úton, amikor állami, törvényi döntéssel szabályozzuk a dohányosok és nemdohányzók együttélését. Nem mintha megvetnénk, nem mintha haragudnánk dohányos polgártársainkra; sajnáljuk őket, de azért kíméljenek meg bennünket a passzív dohányzás á rtalmaitól - ezért próbáljuk ezt szabályozni. Ezért üdvözlöm a törvényt, de nagyon elégedetlen vagyok vele, mert a legfontosabb kérdést nyitva hagyja. Ugyanis hol töltjük a legtöbb időt, tisztelt képviselőtársaim? Természetesen a lakásunkban, ami a magánüg yünk, és amibe nem szól bele a törvény - nagyon helyesen , és rögtön utána a munkahelyünkön. És Lezsák Sándor ugyan azt mondta az imént, hogy a törvény tartalmazza a dohányzás tilalmát, de figyelmeztetnem kell arra, hogy olvassa el még egyszer, és akkor l átni fogja, hogy nem, mert ezt egy külön törvény hatáskörébe utalja, ami nincs meg. Én azt gondolom, ennek a törvénynek az a súlyos hiányossága, azt a súlyos kompromisszumot teszi a törvény, hogy a munkahelyi dohányzás kérdését félreteszi, úgy, hogy se a m iniszterelnök úrnak, se a koalíciós helyettesnek, de még a házelnök úrnak sem kell aggódnia (Derültség.) , mert a törvény a munkahelyi dohányzást nem érinti. De én azt szeretném, hogyha valamilyen módon érintené, mert hiszen a legsúlyosabb passzív dohányzás nem a közintézményekben ér bennünket, ahol rövid időt töltünk, nem is az egészségügyi intézményben, ahol persze fontos, hogy ne legyen dohányfüst, de ahol szintén - legalábbis a többségünk - csak rövid időt tölt. A legsúlyosabb passzív dohányzási ártalmak a munkahelyünkön érnek bennünket, és azt gondolom, ha már ezt a demonstratív lépést megtesszük, akkor próbáljunk ebben a demonstratív lépésben valami első lépést a munkahelyi dohányzás szabályozása terén is tenni. Mi meg fogunk próbálni a téli szünetben - a vita folytatásáig - valamilyen olyan módosító indítványt kidolgozni, hogy egy óvatos kezdő lépést a munkahelyi dohányzás szabályozása terén is tegyünk; és remélem, ugyanolyan együttműködés lesz a két oldal között és az egész törvénynek a támogatásában, mint - sajnos - amilyen együttműködés volt a reklámtörvény esetében, a dohányzással kapcsolatos korlátok kiszavazásában. Mert nem igaz, hogy csak kormánypárti képviselők szavazták ki azokat a módosító indítványokat! Itt hétpárti módosítók voltak, úgyhogy e bben az ellenzékiek is ludasok; kormánypártiak is voltak, akik beszavazták volna (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) ezeket, sajnos a vegyes többség akkor nem fogadta el. Majd most korrigáljuk! Köszönöm szépen a figyelmet. (Ta ps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) :
