Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
4074 A nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemdohányzók védelméről és a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodás megelőzéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . Az előterjesztést T/4495. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4495/2., 11. és 12. számokon kapták kézhez képviselőtársaim. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy most az elmaradt, úgynevezett elsőkörös képviselői felszólalásokra kerül sor; eszerint a Házbizottság ajánlása alapján az első körben a frakciók nevében először felszólalók részére 1010 perc, a második kormánypá rti felszólaló részére 55 perc áll rendelkezésre. Ma kétperces hozzászólásokra nem kerül sor. Az írásban előre jelentkezett képviselőtársaink közül többet nem látok a teremben. Elsőnek megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapá rt, akit Garai István képviselő úr követ az MSZPből. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy nem vagyunk sokan, akik ebben a nagyon fontos kérdésben szeretnénk még szót váltani. Ugyan én annak ide jén javasoltam a házbizottságban, hogy november 17én, tehát a dohánymentes világnapon folytassuk ezt a vitát, amelynek összesen egyetlen felszólalása hangzott el, nevezetesen Béki Gabriella nagyon jó felszólalása, erre azonban nem került sor. Ebben a késő i órában, amelyben egy nagyon tisztelt miniszter úr, azonkívül két képviselő is van jelen, akik előadók, elmondhatom az ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Az elmúlt évben számos esetben került az Országgyűlés elé olyan törvényjavaslat, amely nem volt megfel elően kidolgozott. Ez különösen akkor bántó, ha a javaslat alapgondolata egyébként helyes és kívánatos. A sok elnagyolt törvényjavaslat során mindig arra gondoltam, hogy remélhetőleg a színvonalat meg lehet tartani, nem lehet tovább rontani. A most benyújt ott törvényjavaslat azonban helyenként rácáfolt elképzelésemre. Az alig nyolc paragrafusból álló javaslat példája annak, hogy hogyan lehet egy gondolatot teljesen komolytalanná tenni. Maga a javaslat sem megérlelt, hiszen egyértelmű, hogy további kiegészít ésekre lesz szükség a végleges megoldásáig. Erre nem mentség az, hogy az Európai Unió egészségügyi miniszterei is hasonló gondokról számoltak be az elmúlt napokban, s ez azt jelzi, hogy nem vagyunk az utolsók, de nem vagyunk az elsők sem ezen a területen. A törvényjavaslat bevezető szövege szerint a benne foglalt szabályozásra azért van szükség, mert tekintettel kell lenni a lakosság kedvezőtlen népegészségügyi mutatóira. Ezek a mutatók rendkívül kedvezőtlenek, és a kormányzatnak az egészségügyre vonatkozó, régóta tartó megszorító intézkedései alig javítottak a képen. Ha most a népegészségügyi mutatókat befolyásoló tényezők átfogó értékelésére kerül sor, beleértve a dohányzás mellett az alkohol- és a kábítószerfogyasztást, akkor még érthető lenne a törvényj avaslat előterjesztése, de egyetlen tényező, annak is részleges kiemelése sajnos csak pótcselekvésnek minősíthető. A népegészségügyre vonatkozó hivatkozások helyett valószínűbbnek kell tartani, hogy az indoklásba foglalt megjegyzés, mely szerint a javaslat megfogalmazásánál elsősorban a külföldi, jórészt amerikai hasonló szabályozások ösztönözhették a szerzőket, sajnos csak azon az alapon, nehogy lemaradjunk, ha ott létezik ilyen szabályozás, akkor legyen nálunk is - ez nem elfogadható. Szokás szerint viszo nt még véletlenül sem veszik figyelembe, amint az korábban már ugyancsak megtörtént, mindazokat a társadalmi, környezeti, sőt egyéb körülményeket, amelyek a külföldi körülményeket a hazaitól megkülönböztetik.
