Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
4072 Kedves Képviselőtársaim! Én szeretném hangsúlyozni azt, amiről Bihari Mihály képviselőtársam szólt: a válas ztási rendszernek nem a lényegét érinti, hanem kiegészíti. És annak idején, '93 decemberében, akkor is fél évvel terjesztette be a Borosskormány. Mi nem tettük szóvá a parlamentben, mert tudtuk, hogy nagyon nehéz kérdésről van szó. És a mostani kormány se azért most terjeszti be, hanem többek között a nyári választójogi módosítási csomagnál azért nem került bele, mert szerettünk volna ehhez minél nagyobb hétpárti egyetértést teremteni. Én inkább szeretném a megegyezés lehetőségeit megtalálni: lényegében má r '95 nyarán hatpárti egyeztetést tartottunk arról a logikáról, ami a '93as decemberi előterjesztés volt: nem volt meg ehhez igazán a konszenzus, kedves képviselőtársaim, és nemcsak az ellenzék részéről, a kormánypárti politikusok részéről sem. Ezt azért valljuk be! Tehát én azt hiszem, tényleg azokkal értek egyet, akik szerint nem azt kellene most feszegetni, hogy kié a felelősség: a felelősség valamennyiünké! Azért mondom, hogy valamennyiünké, mert nemcsak a kormány van mulasztásos alkotmánysértésben, ha nem a parlament egésze is. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Kedves Képviselőtársaim! Én úgy ítélem meg, hogy van esély, ha ezt nem úgy tekintjük, hogy ez valamelyik kormánypártnak előnyt jelent - nem hiszem. Ez valame nnyiünknek jelenthet előnyt a választásokon, és én úgy érzem, egy nemzeti felelősségérzettől vezettetve ki tudjuk alakítani február 19ig, hogy igenis odaálljunk a magyarországi kisebbségek, Európa, a határon túli magyarok, de leginkább a saját lelkiismere tünk elé: nem toljuk tovább ezt a kérdést, megoldjuk, és eljön az igazság pillanata. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm , elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen vetették fel, hogy milyen külpolitikai dimenziója, beágyazottsága van ennek a problémának: erről én nem szóltam. De már Gellért Kis Gábornak a hozzászólása is arra sarkallt, hogy ezzel kapcsolatban egy mondat e rejéig reagáljak, amikor is úgy fogalmazott, hogy a szomszédos országok ennek a kérésnek a teljesítését milyen módon követelik Magyarországtól. Én azt szeretném leszögezni: úgy látom, afelől nagyon keveseknek lehet megalapozott kétsége, Magyarország jó úto n halad afelé, hogy a kisebbség intézményrendszerét tekintve valóban egyre inkább kisebbségi mintaállammá váljon. Jó úton halad, ezen az úton egyébként végig kell menni, és nyilvánvalóan azokat a szociológiai, gazdasági problémákat kezelni kell, amelyek ez en a területen előtte állnak. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy semmilyen reciprocitási elvet nem szabad Magyarországnak elfogadnia a kisebbségpolitika területén. Tehát például az a felvetés, ami nemrégiben fogalmazódott meg Meiar miniszterelnök részérő l, és nem kapott eléggé egyértelmű elutasítást a magyar miniszterelnök részéről, hogy majd olyan kisebbségi nyelvtörvény lesz Szlovákiában, amilyet Magyarországon el fognak fogadni. Azt hiszem, ebbe a zsákutcába nem szabad belemenni! Az állampolgárokat az alapvető emberi jogaik tekintetében saját jogukon illetik meg jogok: ez semmilyen módon nem függhet attól, hogy bármilyen külső előfeltétel teljesüle vagy pedig nem. Természetesen ennek a kisebbségi parlamenti képviseletnek lesz kihatása a határon túli ma gyarokra, a szomszédokra. Én bízom abban, a határon túli magyar testvéreinknek erőt fog adni az, hogy az anyaország ezt a kérdést méltóképpen kezeli. Ugyanakkor abban is bízom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy a szomsz édaink számára egyfelől megnyugvást fog jelenteni, hogy Magyarországon egy kisebbségbarát politika van, másfelől pedig (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) arra fogja sarkallni a szomszédainkat ezt a jogalkotás, hogy fel számolják azt a kisebbségi diszkriminációt, ami egyébként sok esetben évtizedes múltra tekint vissza.
