Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TABAJDI CSABA (MSZP):
4069 nyomaték osan képviseljék azt az álláspontot, hogy ennek a kérdésnek az általános vitáját nehogy idő előtt lezárják; egyfelől mert itt termékeny gondolatok jelennek meg, másfelől mert szükség van időre a módosító javaslatok kidolgozásához, és arra pedig semmi esetr e sincs szükség, hogy idő előtt szülessék meg a várva várt gyermek. Köszönöm. ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Én is köszönöm. Megadom a szót Tabajdi Csaba képviselő úrnak. DR. TABAJDI CSABA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy igen hányatott sorsú kérd ést tárgyal a Magyar Országgyűlés, amit hat év óta a magyar politikai elit képtelen volt megoldani; egyszer már a Magyar Országgyűlés, négy évvel ezelőtt, '93 decemberében, az akkori Borosskormány előterjesztésére. Sajnos az az előterjesztés nem kapta meg a szükséges támogatást, bár a Szocialista Párt egész frakciója igennel szavazott arra az előterjesztésre akkor. Az az előterjesztés logikáját, gondolatiságát tekintve azóta is megkerülhetetlen, hiszen a mostani előterjesztés is a választójogi rendszer ker etébe kívánja integrálni a kisebbségek parlamenti képviseletének az ügyét. Szeretném jelezni, hogy ez a '93as előterjesztés, a Borosskormány előterjesztése nem volt előzmény nélküli. Sepsey képviselőtársam akkor még kárpótlással foglalkozott, holott tény az, hogy '93 elején Jakab Róbertné képviselőtársammal képviselői indítványt terjesztettünk elő, amelyet a Borosskormány előterjesztésébe is integrált, ezért mi azt visszavontuk, hiszen azok a gondolatok megjelentek. Ez egyben részben válaszom is két elle nzéki képviselőtársam fölvetésére; számos példát tudnék én mondani ellenzéki korszakomból. Itt van Németh Zsolt képviselőtársam, barátom, akivel elmondhatjuk, hogy a '93ban elfogadott kisebbségi törvényhez igenis mi, ellenzéki képviselők is érdemben hozzá tudtunk járulni. Hiszem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy bármilyen bonyolult is ez a kisebbségi parlamenti képviselet, talán még időben megteremthető hozzá, ha nem is hétpárti, de többpárti egyetértés. Ehhez, azt hiszem, a kormánypártok részéről van n yitottság, és mint államtitkár, mint ennek az előterjesztésnek az egyik kidolgozója, én magam is minden olyan javaslat irányába nyitott vagyok, amely a megoldás felé visz bennünket, hiszen itt nincs egyedül üdvözítő megoldás. (13.50) A magam részéről a '93as Borosskormányféle változatot teljes mértékben tudtam támogatni. Ma is el tudnám ezt fogadni. A mostani előterjesztés néhány pontban ugyan eltér ettől, de ennek is megvan a maga logikája. Számomra az lenne a lényeges, hogy oldódjék meg a parlamenti ké pviselet ügye Magyarországon. Két elemben tér el ez a '93as előterjesztéstől: egyrészt az akkori előterjesztés egyik kudarca abban volt, hogy nem volt limitálva, hogy maximum hány kisebbségi képviselő lehet a parlamentben, és bizony, akik ellenezték, ilye n számokat röpdöstettek föl, mint 43, meg 35 - ami abszolút irreális, ha valaki ismeri a magyarországi kisebbségek valós helyzetét, önszerveződését. Ezért tartotta fontosnak a kormány, hogy 13 főben maximáljuk a kisebbségek parlamenti képviseletét, hogy il yen értelemben legyen egy bizonyos garancia a politikai pártok számára, hogy nem borítják föl a parlamenti erőviszonyokat. Ami pedig azt a kérdést illeti - erről Szigethy képviselőtársam hosszan szólt , hogy két vagy három szavazat legyene: én magam azér t hajlok inkább az utóbbi változat felé - bár jelzem, hogy az előzőt, a két szavazatost is el tudnánk fogadni - , mert nem kényszeríti a kisebbségi állampolgárt az elé a választás elé, hogy pártidentitása, pártpreferenciája vagy kisebbségi identitása közöt t válasszon, továbbá ez a politikai pártok számára sem jelent versenyhelyzetet. Fölvetődött az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy annak milyen hátrányai lehetnek, hogy kérnie kell az állampolgárnak. Szeretném jelezni, hogy mindenképpen szerette voln a a törvényalkotó elkerülni azt az állapotot, hogy automatikusan mindenki három szavazólapot kapjon, mert egy ilyen jelentőségű választás, mint egy parlamenti választás esetében azok számára, akik nem kívánnak élni kisebbségi jogaikkal, nem kívánják a magu k kisebbségi identitását kifejezni, nem kellett volna a
