Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 10 (330. szám) - A büntetőeljárásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
4037 harmadik törvénytervezet, és ennek a szakmai vitája nem történt meg. Azért kívántam erre visszatérni, mert lehet, hogy nem tud arról Bánk Attila képviselőtársam, hogy ez a szakmai vita jelenleg i s folyamatban van. Méghozzá körülbelül egy hónappal ezelőtt született egy olyan döntés, hogy az Igazságügyi Minisztérium ezt a legfrissebb törvénytervezetet is elküldi nemcsak a szakmai szervezeteknek, hanem valamennyi büntetőbírónak, valamennyi büntetőjog gal foglalkozó ügyésznek is, hogy a hosszú idő alatt - mert azt a két és fél hónapot, amit most a tanulmányozására fordíthatnak február elejéig, elég jelentős és hosszú időszaknak tartom ehhez - mindazok a vélemények, amelyek az első két tervezet után most , a harmadik elolvasása során keletkeznek, azok eljuthassanak ide a parlamentbe, és mind az előterjesztők, mind pedig a képviselők abból megfelelő következtetéseket vonhassanak le, és esetleg módosító javaslatokat is előterjeszthessenek. Egyre azonban fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét. E törvénynek van egy logikai rendszere, itt egymásra épülő intézmények működéséről van szó - még akkor is, ha a rendszerbeli elhelyezésen lehet vitatkozni. Kétségtelen, hogy vannak olyan problémák, amelyek a törvén y szerkesztésével függnek össze, azonban van a törvénynek egyfajta logikája: ez az intézményrendszerek egymásra épülése, amelyek koncepcionális kérdéseket rejtenek. Az ezekhez történő hozzányúlást kell nagyonnagyon meggondolni. Nem a részletszabályozás fi nomítását, amivel én magam is sok tekintetben egyetértek - egykettőre mindjárt röviden ki is fogok térni , azonban az egész rendszerének a megbolygatását, a törvény belső koherenciájának a megbontását nem tartanám helyesnek. (11.00) Megint csak Bánk Atti la képviselőtársammal kell vitatkozni, mert ő elég kategorikusan kijelentette, hogy ez a törvénytervezet visszalépés a jelenlegi büntetőeljárási törvényhez képest. Azt hiszem, ez némi túlzás. Mindannyian tudjuk, hogy az 1973ban született hatályos büntetőj ogi törvény magán viseli mindazokat a problémákat, amelyeket a korábbi társadalom büntetőjogi rendszere magán viselt; magyarán szólva, nevezzük néven a gyereket, egy vádelvre épülő büntetőeljárási törvény. Ismerve a bírói gyakorlatot, a büntető igazságszol gáltatás korábbi menetét, számos esetben azt tapasztaltuk, hogy a tárgyalásvezető bíró oda tette maga elé a vádiratot, mint egy partitúrát, és abból szépen levezényelte a tárgyalást. És abban a pillanatban, ha történetesen az ott kialakuló tényállás valaho l eltért a vádiratban szereplő tényállástól, akkor már mindjárt gond volt, probléma jelentkezett; akkor rossz volt a védő, rossz volt az ügyész, mert össze akarták keverni a szépen előre megírt dolgokat. Akkor jött aztán, hogy kérem szépen, miért tér el a tanú vallomása a nyomozati vallomásától, avagy a vádlott nyomozati vallomása a tárgyaláson tett vallomásától, és a bíróságnak meg kellett kísérelnie a különböző vallomások közötti ellentmondásnak a feloldását. És akkor jött a bűvös mondat, ami a tanú felé történetesen legtöbbször így hangzott: kérem szépen, ugye most már eltelt a cselekmény elkövetése óta x esztendő, az ön kihallgatását követően is már legalább két év telt el, ugye akkor jobban emlékezett a történtekre, mint most. Mire rábólintott a tanú, é s jegyzőkönyvbe került az, hogy a tárgyalási vallomását hozzáigazítja a korábbi nyomozati vallomásához, és ezzel minden gond és probléma megoldódott, szépen meg lehetett állapítani a vádiratban írtakat; még az ítélet indokolásába is sokszor szó szerint bek erültek ezek a dolgok. Éppen ezért sokkal korszerűbb és a demokratikus berendezkedéshez sokkal jobban hozzá tartozó a felek általi kikérdezés módszere. Itt egy nagy problémát kell megoldanunk, azt, hogy 40 éves beidegződéseket kell levetkőznünk; é s ezt a büntetőeljárás valamennyi tényezőjének meg kell csinálnia. És itt jön, hogy újabb, jobb szakmai megoldásokra készteti az eljárás résztvevőit, amelyek nemcsak a tételes jog ismeretét, nemcsak a bírói gyakorlat jobb ismeretét kell hogy feltételezzék, hanem egyéb kisegítő tudományágak felhasználását is szükségessé teszik. Mire gondolunk itt? Gondolunk itt elsősorban arra, hogy igenis pszichológiai ismeretekkel, pedagógiai ismeretekkel kell rendelkeznie az eljárás résztvevőinek - történetesen egy fiatal korúakkal kapcsolatos bűncselekmény tárgyalásakor és megismerésekor , továbbá nagyon mélyen és elemző
