Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 9 (329. szám) - Dr. Kutrucz Katalin (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Honnan tudja miniszter úr, hogy mennyi az öngyilkosságok száma Magyarországon?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
3915 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megerősíteni a képviselő asszony által elmondottakat. Valóban azok a pozitív tendenciák jellemzik az egészségü gyi folyamatokat, amelyekre a miniszter úr utalt. Ami az öngyilkossági kérdéseket illeti, az öngyilkossági kísérletet elkövetők egy részénél a szándék, sajnos, beteljesül, egy másik részénél a kísérlet szerencsére nem végződik tragédiával. Az egészségügyi feladatok teljesítése érdekében, éppen azért, hogy minél kevesebb ember szánja el magát a kísérletre, illetve hogy az ismétlések elkerülhetők legyenek, fontos tudni az elkövetett öngyilkosságok számát, és általában annak a tendenciáját. A befejezett öngyil kosságok összesítését a képviselő asszony a KSH, a halottvizsgálati jegyzőkönyvek, illetve a halálozási adatlapok alapján képes elvégezni. Sokkal nehezebb az adatgyűjtés akkor, amikor az öngyilkosság nem zárul halállal. Amennyiben ez az eset áll elő, akkor is több lehetőség kínálkozik az adatgyűjtésre. Ha a kísérletező személy orvosi ellátásban részesül, akkor ott nyilván regisztrálják az esetet. Ha valaki egészségügyi intézményben követ el öngyilkosságot, akkor az szintén regisztrálható, és a gyógyinfókhoz küldött adatlapon az öngyilkosság ténye feltüntetésre kerül. A pszichiátriai gondozók munkájáról gyűjtött adatokból is lehet következtetéseket levonni a gondozottak öngyilkossági kísérleteire vonatkozóan. Természetesen a fenti adatforrások a kísérletek je lentős részéről nem szolgáltathatnak adatot, sok elkövető, illetve családja az öngyilkossági kísérletet megkísérli eltitkolni, és éppen ezért az az adathalmaz, ami rendelkezésünkre áll, csak kellő toleranciával kezelhető. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Viszontválaszra megadom a szót Kutrucz Katalin képviselő asszonynak. DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg fontos tudni ezeket az adatokat, de en nél lényegesen nagyobb a baj, mint ahogy ezt államtitkár úr jelezte. Ha nem lenne az, akkor ezt a kérdést nem tettem volna fel. A KSHról nekem is van tudomásom. Csak az a baj, hogy van valami más is, amiről úgy látszik, hogy önöknek nincsen tudomása. '97 novemberében elkészült egy felmérés, amiből kiderül, hogy az utóbbi néhány évben nem mondható semmiféle biztos statisztikai adat ma a magyarországi öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek számáról, méghozzá azért nem, mert a kórházak egy részében egy általán nem tartják nyilván az öngyilkossági kísérlet miatt kezelt betegeket, ilyen például az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, és a többi kórházban is, a szabályozatlanság miatt olyan összevissza nyilvántartás van, amiből csak kézi keresésse l és rendkívül bonyolult módon található meg. Ezért ennek a jelentésnek az a megállapítása, hogy sajnos senkinek nem lehet fogalma sem arról, hogy Magyarországon hány öngyilkosságot követnek el. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (dr. Áder J ános) : Viszontválaszra megadom a szót Keller László államtitkár úrnak. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Asszony! Nincs szerencséje, mert készülve az ön azonnali kérdésére, megkértem az Országos Pszichiátriai és Neurológ iai Intézetet, küldje meg, hogy milyen eseteket tart számon, hány esetszámot tart számon. Meg kell hogy mondjam önnek, és szeretném fölmutatni (Felmutatja a dokumentumot.) , igenis, rendelkezésre állnak adatok. Az más kérdés, hogy más forrásokból önök hogya n nem tudnak értesülni erről. Természetesen azok az adatok, amelyek a rendelkezésünkre állnak, bizonytalanságot hordoznak magukban, éppen ezért szükséges ezeket az adatgyűjtéseket mindenféle reprezentatív felméréssel is
