Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. szeptember 16 (298. szám) - Az országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
391 szól a történet, hogy mikor kell többet fordítani fegyverkezésre - NATOtagként vagy semleges állapotban, vagy kívül maradva. Erről is szólhat a törté net, és azt hiszem, hogy itt nincs sem kormánynak, sem ellenzéknek takargatnivalója, hogy melyik az olcsóbb megoldás - nagy valószínűséggel a NATOtagság , azonban van ennek egy olyan másodlagos gazdasági hatása is, amelyet nagyon fontosnak tartunk hangsú lyozni. Éppen azért, mert térségünk, Közép- és KeletEurópa meglehetősen hektikus viselkedéséről volt híres a világban az elmúlt években; éppen azért, mert a térképre rátekintve, nem itt élve bizony a jugoszláv konfliktus, de még a tőlünk keletebbre lévő k onfliktusok is a térképen szinte eltéveszthető félcentiméterekben mérhetők. Azt hiszem, hogy egy olyan országban, amelynek létkérdése, hogy a nemzetközi befektetések, a beáramló tőke révén a gazdaság, a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás és a jövő biztosí tva legyen, nélkülöz egy olyan biztonsági védőernyőt, amely a külföldi befektetők számára azt az üzenetet hordozza, hogy ha Magyarországon fektetnek be, itt építenek gyárakat, itt teremtenek munkalehetőségeket, akkor ez számukra nem elvesző, nagy kockázatt al járó befektetés. E mögé nem kell különféle eximbankoknak óriási politikai kockázatvállalást nyújtó garanciákkal bevonulni, mert a NATO védőernyője ezt önmagában biztosítja. Éppen ezért Magyarország gazdasági felemelkedésének kardinális kérdése, hogy a befektetők a NATO védőernyője alatt nyugodt lélekkel tudjanak Magyarországon beruházni. Ezért ebben a kérdésben a válaszunk egyértelmű igen. A földkérdésről a Magyar Demokrata Néppártnak az az álláspontja, hogy ez az egész népszavazási ügy és az itt elhang zó vita egy kicsit olyan, mint amikor a grundon a verekedés indokáról azt szokták elmondani, hogy valaki visszaütött. Szeretnék emlékeztetni rá - ha már itt kronológiákról is szó volt , hogy még a tavaszi ülésszak során a Magyar Demokrata Néppárt mindenki t megelőzve benyújtott egy országgyűlési javaslatot a földkérdésben az életképes birtoknagyság kialakítása tárgyában. Ezt követően jött a kormány földtörvénymódosító javaslata, amely valójában hatalmas követ dobott az állóvízbe, nagy hullámokat kavart, me rt olyan irányba igyekezett elvinni ezt az - egyébként várhatóan nem érintendő - földtulajdonlási kérdést, ami kiváltotta azt a reakciót, amely a népszavazási kezdeményezésbe torkollott. Azt kell mondanom, hogy ebben az ügyben a kormány egy dolgot zseniáli san csinált: olyan irányba tudta terelni ezt az egész földkérdést, amelyre valóban az egész társadalom rámozdult - csak sajátos módon a legjobban érintettek, a mezőgazdaságból élő termelők maradtak a hatósugáron és a nézőkörön kívül, mert álkérdéssé sikerü lt degradálni a mai magyar mezőgazdaság legalapvetőbb kérdését. A Magyar Demokrata Néppártnak a földkérdésben az a sarkalatos álláspontja, hogy a tulajdonlás ügyében a legmeghatározóbb kérdés az, hogy a földtulajdonosok az azt megművelő gazdálkodók vagy té eszben dolgozó parasztok legyenek, vagy egy ettől elkülönült tulajdonosréteg telepedjék a földtulajdonlásra, és a magyar mezőgazdaságban foglalkoztatottak döntő hányada valamilyen módon bérmunkásként vegyen részt a termelésben. Ezért kezdeményeztük először az életképes birtokot, amelynek nagysága ma már valóban technikai kérdés. Technikai kérdés, hiszen nem kétháromöt hektárokról van szó. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a mai technikai színvonalon bizony az életképes és az európai piacon versenyképes b irtok lehet 70től akár 500 hektárig terjedő is. Alapvetően ennek kialakítását látjuk, de nem abban a formában, ahogy ezt a kormány itt elénk vetíti. Ehhez pedig pénz kell. Ahhoz, hogy birtokot lehessen szerezni - akár tulajdonjogba, akár bérletbe , pénz kell, és ahhoz, hogy életképes nagyságot lehessen szerezni, technikai felszereltség szükséges, és ehhez is pénz kell. Ebben a kérdésben tehát az az igazi kérdés, hogy hogyan lehet a földtulajdonlásnak ezt a kérdését elvinni oda, hogy a magyar termelő kezéb en legyen a föld legnagyobb része. Mindenképpen azzal kell kezdeni, hogy helyzetbe hozzuk a mezőgazdaságban élő gazdákat; azoknak adjunk olyan földszerzési és eszközvásárlási támogatást, hogy elinduljanak a fejlődésnek ennek az útján, mert innentől kezdve a történet másról szól, ha ezt a fázist kikerüljük.
