Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 9 (329. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
3872 innovatív gazdaság? Azt jelenti, akik a gazdaság szereplői, azok az emberek, akik a hétköznapi munkát végzik, kellő felkészültséggel rendelkeznek szellemi, fizikai értelemben egyaránt, képesek ők maguk megújulni. Tehát itt, amikor innovációról be szélünk, e négy tényező egységéről, a társadalmi megújulásról, tehát a társadalmi innovációról kell beszélni. Az anyag mennyiben tükrözi ezeket az elveket? Nem ismételném meg mindazt, ami az előzőekben véleményekben elhangzott, hogy igen, fogalmaiban és al apelveiben átveszi, erősíti azt, amit Európában elfogadnak, ami iránt mindenféleképpen előre kell haladnunk. Emellett ráadásul racionális, kitűzi a célokat, a célok mögött feltűnnek az irányelvek, és az irányelveket követően megjelennek a feladatok. Amiben túl nagy elvárásunk van, az az, amiben a legnagyobb hiányosságot is fel lehet fedezni, akár csak egyetlen egy mondattal pótolható, mondanám a miniszter úrnak, nevezetesen az, hogy a feladatok végrehajtására szolgáló eszközök konkrétan, célszerűen, terület enként, adott esetben ágazatonként vagy problémánként nincsenek megfogalmazva. (10.40) Rendben van, tudjuk, hogy ez egy koncepció. Általában a programoknak kell megfogalmazni a felelőst és az eszközt, de a határozati javaslat végén legalább annak az egy mo ndatnak meg kell jelenni, hogy a kormány igenis legyen kötelezve arra, hogy a koncepció végrehajtásának érdekében a mindenkori költségvetéshez kapcsolódóan - de azon túlmenően, középtávon is - fogalmazza meg azokat az eszközöket, amelyek nélkül az egész ke dves beszélgetéssé válik, de igazi, konkrét végrehajtó eredménye nagyon kevés lesz. Ami az anyagból nekem - struktúrájában - hiányzik: miközben tények vannak - és vitatkoznék Szentkuti úrral, mert igen, ismerjük az egyes térségeknek, terü leteknek a pillanatnyi információit, mert rendelkezésre állnak. Nem az a probléma, hogy nincs területi információrendszer. Jó, épül ki, vannak hiányosságai. Sokkal nagyobb probléma az, hogy az azokból levonható következtetés mechanizmusa, tehát az értékelő rendszerek, a szakértői rendszerek hiányzanak emögül. Ebből az anyagból tehát nem érzem kellőképpen kihangsúlyozódni, hogy az egyes térségeknek, az egyes területeknek melyek az erősségei, melyek a gyengeségei, melyek a fejlesztésre vonatkozó lehetőségei, a dottságai, és melyek azok a veszélyek, amelyek bekövetkezhetnek, ha nem nyúlunk hozzá. (Az elnöki széket dr. Kávássy Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt hiszem, hogy igen, ezen hangsúlyok kiemelése könnyen megtehető a következő időszak munká jában. Szeretnék viszont csatlakozni azokhoz, és egy sajátos funkciómból adódóan mint a Budapesti Agglomeráció Regionális Fejlesztése Tanácsának elnöke is azt mondom, hogy ennek az anyagnak - miközben végre történelmi jelentőségű lépést tesz, azaz megteszi a regionalizmus irányába történő első fontos lépést - rendkívüli hiányossága, hogy nem hívja fel a figyelmet arra, hogy nagyon sokfajta részletes régiót ismerhetünk. Egyetlenegy olyan változatot tartalmaz a statisztikai, adminisztratív régiókra vonatkozóa n, amely az én szerény személyem megítélése - és most nem bújnék a frakció egysége mögé - szerint hibás, alapvetően hibás. Ha elfogadjuk azt, hogy valóban van külső kényszer, és az ország KözépEurópa központi térsége, és a magyarországi régiók hordozzák m agukban azt a kötelező felelősséget, ami a teljes környezetükre vonatkozó transzferszerepre vonatkozik; hogyha elfogadjuk, hogy Európában központi fejlesztési feladat a határ menti térségek együttműködésének fejlesztése - és bocsánatot kérek: nem úgy, ahog y elhangzott, hogy magyar lakta települések nem, hanem egy jóval nagyobb térség történelmi, kulturális egységével való összhang megteremtése , akkor bizony a központi régió egy teljesen más szemléletű regionális képet kell hogy tükrözzön. Az anyagban vann ak utalások arra, hogy igen, van a környezetünkben egy olyan településsor, amely Budapesttel együtt kooperációban, ilyen munkamegosztásban, stb. De ugyanakkor az én megítélésem szerint abszolút hibásan határolja le Pest megyét mint központi körzetet. Telje sen egyetértek azzal, hogy a mai megyerendszert a regionalizmus szempontjából, egy újfajta térségi szemlélet szempontjából bizony akár részleteiben, határaiban is fölül lehet vizsgálni. Egyszer már
