Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
3824 beleférjen, hogy az emberek lélegezni tudjanak abban a köz ségben; ezt visszavezetni egy olyan formulára, amely arról szól, hogy most akkor ki létesíti és hogy létesíti - ez ostobaság! A szabadságot biztosítani kell, és akkor, ha megteremtjük és megvédjük az intézményi háló zatnak az alapjait, akkor biztosítjuk a szabadságot. Mert a szabadságot, a civil társadalom szabadságát nem a törvény biztosítja ilyen értelemben! - illetve a törvény biztosítja, de nem teremti meg. A civil társadalomra nem lehet törvényt hozni! A civil tá rsadalmat éleszteni kell; a civil társadalmat támogatni kell, de nem törvénnyel, hanem szellemmel és szabadsággal! Mindennek jegyében, úgy gondolom, a Szocialista Párt támogatja ezt a törvényt. (Taps.) (18.30) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Megköszönöm képvis elő úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalra holnap délután kerül sor. A külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Soro n következik a külföldre utazásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/4860. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4860/1. és 2022. számokon kapták kézhez. Először az írásban jelentkezett képviselőtársa imnak adom meg a szót. Először Kőszeg Ferenc urat illeti a szó, az SZDSZből; őt követi Mészáros István, szintén az SZDSZfrakcióból. (Dr. Kis Zoltán: Nincs itt!) KŐSZEG FERENC (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A külföldi utazásról szóló tö rvény elfogadásának a jelentősége leginkább talán abban áll, hogy a Magyar Országgyűlés törvényt alkot a külföldre utazásról, amelyben leszögezi, hogy az ország elhagyása, az ország időleges vagy végleges elhagyása alapjog, és ugyanilyen módon alapjog az o rszágba való visszatérés; magyar állampolgárt senki nem korlátozhat abban, hogy az országba bármikor visszatérjen. Ez nyilvánvalónak, evidenciának tűnik ebben a pillanatban, voltaképpen a rendszerváltás óta, 1990 óta így van ez - mégis jó, hogy egy törvény ben jelenik meg, egy törvény ezt kimondja. Jó azért, mert mindannyian visszaemlékezhetünk rá, hogy az útlevél megadása, nem megadása volt éveken át az egypártrendszer parancsuralmi rendszerének egyik fontos eszköze az emberek szabadságának korlátozására, a z emberek zsarolására. Akkor, amikor embereket politikai okokból már csak viszonylag ritkán zártak börtönbe, akkor is fennállt az a félelem mindenkiben, hogy ha nem tanúsít az egypártrendszer viszonyai között lojális magatartást a kormányzattal, a párttal szemben, akkor megtörténhet az, hogy nem kap útlevelet. Ezt az alapvető szabadságjogot lehetett a legkönnyebben korlátozni. A demokratikus ellenzék megrendszabályozásának is ez volt az egyik fő eszköze. Akkor, amikor már viszonylag szabadon lehetett külföl dre utazni, tehát pontosabban valamikor régebben kivételes kegy volt a külföldre utazás, aztán később már ez a kegy kevésbé kivételes volt, de végig, tulajdonképpen egészen a rendszerváltásig, az új alkotmány elfogadásáig mindig is kegy maradt, akkor éppen ez volt az a kegy, amit elvettek azoktól, akik szembefordultak a rendszerrel. És tudjuk azt, milyen könnyű volt olyan határozatokat hozni, amelyek azt mondták, hogy kiutazása közérdeket sért, és ezzel a határozattal szemben semmiféle jogorvoslati lehetősé g nem volt. Azt hiszem, még az úgynevezett szocialista viszonyok között igen liberálisnak számító utolsó, a Grószkormány által hozott útlevéltörvény is fenntartotta azt a lehetőséget, hogy a külföldre utazás
