Országgyűlési napló - 1997. évi őszi ülésszak
1997. december 8 (328. szám) - A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ):
3815 Ezzel kapcsolatban olykor heves viták zajlottak le, olykor látv ányosan is, amelyek szerencsére azzal az előnnyel jártak, hogy biztosították a nyilvánosságot, amely elmaradt azáltal, hogy nem tartottunk plenáris ülést. Kompromisszumot kerestünk a bizottságban, és az a véleményem - a bizottságnak is az a véleménye , ho gy találtunk kompromisszumot. Ezt, ha jól sejtem, aláhúzta államtitkár úr értékelése is. A kompromisszum vonatkozik az összes vitakérdésre: a kulturális örökséggel kapcsolatosakra, a műtárgykivitelre és behozatalra, a régészeti feltárásokra, az ágazatban dolgozók továbbképzésére, egyes kedvezményekre, mint a könyvvásárlás, amelyben - mint hallottuk - a kormány kötött kompromisszumot. Vonatkozott a kompromisszum arra, hogy a közművelődési területen a közművelődési intézményeket és a közösségi színtereket - másképpen az intézményeket és a tevékenységeket - egységben kívántuk látni. Olyan egységben, amely megadja azt a lehetőséget, hogy fennmaradjon az az intézményrendszer, amely egyszer már létrejött, ugyanakkor megadja azt a lehetőséget, hogy a civil társada lom minden kezdeményezése, a lakosság minden kezdeményezése helyet tudjon találni és helyet tudjon kapni a közművelődés rendszerében. Nem oldja meg egy csapásra, hiszen nem ez a feladata a törvénynek, a törvény nem oldhatja meg azokat a kulturális problémá kat, amelyek elé a magyar társadalom kultúrája itt a 2000. év előtt néz, de kodifikálni tudja azokat a kereteket, amelyekben ezek megvalósulhatnak. A kulturális bizottság hosszú vita után úgy gondolja, hogy ez, amit előterjesztettünk az elfogadott módosító javaslatok sorával, megfelel a társadalom jelenlegi állapotának. Lehetne még tovább folytatni a róla való vitát, de itt, ahol tartunk, megfelel, éppen ezért javasoljuk a tisztelt Háznak, hogy fogadja el. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Megköszönöm Vitányi Iván kritikai észrevételeit. Most az egyes képviselőcsoportok álláspontjának kifejtése következik. Először Molnár Péter szabaddemokrata képviselőnek adom meg a szót; őt Takács Péter képviselő úr követi, a Magyar Demokrata Fóru mból. (A jegyzői széket Póda Jenő foglalja el.) DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Egy meglehetősen nehéz és hosszú vitán vagyunk túl a kulturális bizottságban, és azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy nagyon je lentős törvény vitája fejeződik be a mai napon. Ugyanis nem hiszem, hogy hangsúlyozni kellene annak a fontosságát, hogy egy országban, egy ország polgárainak a közösségében és valamennyiünk életében milyen jelentősége van a kultúrának, a művészeteknek, a m űvelődésnek. Azt hiszem, közös meggyőződésünk az, hogy az élet minőségét - sőt talán azt is lehet mondani, hogy az élet értelmét - az adhatja a különböző emberi közösségekben, ha a kultúra olyan virágzóan tudja gazdagítani napjainkat, mint ahogy remélhetől eg ez a törvény is segíteni tudja ezt bizonyos hatékony, működőképes részekkel. A törvény jelentősége szempontjából csak azt emelném még ki, hogy például a könyvtárak, de más művelődési intézmények működése is nagyon fontos, elengedhetetlen fontosságú abbó l a szempontból is, hogy a polgárok között meglévő kulturális esélyegyenlőtlenségek a lehetséges mértékben csökkenjenek, hogy olyanok is hozzáférhessenek könyvekhez, információkhoz, az új adathordozókon, új információs eszközökön elérhető információkhoz és tudáshoz, akik egyébként a vagyoni, jövedelmi vagy kulturális hátterük, illetve annak a hiánya miatt ezt nem vagy csak nehezebben tudnák megtenni. Tehát azt hiszem, hogy a törvény a kulturális intézmények és például a könyvtárak hatékony támogatásával a m űvelődés szabadságának a biztosítása mellett ugyanakkor az esélyegyenlőség növeléséhez is hozzájárulhat - illetve az esélyegyenlőtlenség csökkentéséhez. (17.40)